Jelentkeztem 2!

Jelentkeztem Bo & Sheila versenyére. :)

Jelentkeztem!

Jelentkeztem Little Missy blogversenyére. :)

Új blog

Sziasztok új blogot kezdtem :)
Egy angol fanfiction-t fordítok a neve: P.S. I Hate You
Ez most egy Harry Styles fanfiction, de nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek. :)
Úgy tervezem, hogy ennek a blognak az írását sem fogom abba hagyni, de kérlek titeket, hogy írjatok kommenteket.

XVIII. fejezet

Sziasztok! Bocsánat a késésért. Kérlek írjatok komikat, hogy tudjam olvassátok a blogom. :)

Kicsit rosszul esett a dolog, de mindenki ezt tenné Zayn helyébe. Vajon szeretni is újra tudta volna? Jobb lesz, ha kiverem ezt a beszélgetést a fejemből, hiszen most én vagyok itt Zayn mellett és nem ő. Tudom, hogy ez így is fog maradni. Bementem hozzájuk, mintha semmit sem hallottam volna és kedvesen megkérdeztem, hogy segíthetek- e valamiben. Zayn neki is állított a főzésnek. Legalább addig is elterelődnek a gondolataim és ők tovább tudnak beszélgetni. Fél óra múlva Zayn kijött és segített nekem. Patricia szeretett volna egyedül lenni és gondolkozni.

-          Mit gondolsz? Hogy fog dönteni? – kérdeztem Zaynt

-          Nem tudom. De én sosem fogom ezt megbocsátani az apámnak.

-          Öhm. Értesíted Jadet, hogy nem a tiéd a baba? – kérdeztem

-          Nem. Majd az apám megteszi helyettem. – mondta maga elé bámulva, semmi érzelmet nem tudtam leolvasni az arcáról

20 perccel később dörömbölést hallottunk az ajtón. Azt hittem, hogy biztosan Yaser az. Ijedten Zaynre néztem aki beküldött a vendégszobába. Bementem de az ajtót nem csuktam be, hogy lássam mi fog történni. Három ismeretlen férfi lépett be a bejárati ajtón durván meglökték Zaynt aki elesett és üvöltözni kezdtek vele. Nagyon megijedtem, de ettől függetlenül kimentem, hogy segítsek neki. Nem jártam túl nagy sikerrel ugyanis engem is a földre küldtek és az egyik férfi lefogott. A másik kettő pedig Zaynt ütötte, kiabáltam amennyire csak tudtam, de a férfi befogta a számat. Teljes sokkba kerültem, fogalmam sem volt, hogy miért csinálják ezt Zaynnel, egy értelmes szót sem tudtam elkapni. Ekkor előkerült egy pisztoly is, Zayn fejéhez emelték, aki már alig volt eszméleténél. Sírtam és rúgtam a férfit aki engem fogott le, de nem tudtam kijutni a fogásából. Ekkor meghallottuk a szirénát a férfiak pedig amilyen gyorsan csak tudtak elmenekültek. Odakúsztam Zaynhez és próbáltam szólongatni, de semmit nem reagált. Ekkor kijött Patricia a szobából és elmondta, hogy ő hívta ki a rendőrséget. A rendőrök hamar bejöttek a házba, de a tetteseket már nem tudták elkapni így mentőt hívtak Zaynhez, engem és Patriciát kihallgattak, bár sokat mi sem tudtunk mondani.

Nagyon aggódtam, este pedig mindketten Zayn kórházi ágya mellett ültünk és vártuk, hogy felébredjen. Szerencsére semmi komoly baja nem lett, de pihennie kell egy pár napot. Mindenhol kék-zöld foltok vannak rajta és a szemei fel vannak dagadva. Patricia egyszer csak elkezdett keservesen sírni. Nos igen, valószínűleg ez élete legrosszabb napja. Megpróbáltam megvigasztalni, de nem sikerült. Nem hagyta abba a sírást, így hát kerestem egy nővért aki adott neki egy nyugtatót.

-          Haza menjünk? – kérdeztem tőle halkan

-          Nem. Meg akarom várni, hogy felébredjen. Nem akarom, hogy azt higgye egyedül hagytuk.

-          Rendben. – mondtam

Zayn elkezdte kinyitni a szemeit az én szám pedig végre mosolyra húzódott.

-          Te mit keresel itt? – kérdezte alig hallhatóan a hátam mögé nézve, ekkor láttuk meg, hogy Zayn apja lépett be az ajtón.

-          A fiam vagy és aggódóm érted. – mondta Yaser és közelebb jött.

-          Menj innen. – mondta neki Zayn bár alig tudott beszélni.

Yaser nem hallgatott rá kihúzott egy széket és leült Patricia mellé. Szinte tapintható volt a feszültség.

Ismét csak feleslegesnek éreztem magam. Néztem Zayn arcát akin látszódott, hogy mindjárt felrobban az idegességtől. Én ebbe nem szólhattam bele, hiszen szinte semmi közöm az egészhez, de szerencsére Patricia is látta fián a feszültséget így kézen ragadta Yasert és kivitte a teremből.

-          Hogy érzed magad? – kérdeztem tőle

-          Ahh. Rosszul. – nyöszörögte.

-          Holnap bejönnek hozzád a rendőrök és kihallgatnak. Elmondanád, hogy kik voltak ezek?

-          Mindegy Alexa. A lényeg, hogy nektek semmi bajotok nem lett.

-          És hogyha nincs ezzel vége? Zayn leakartak téged lőni. Mégis miért?

Nem szólt semmit csak bámult ki a fejéből.

-          Kérlek mond el az igazat.

-          Ebbe neked nem kell belekeveredned. Inkább ne kérdezősködj.

Ebben a pillanatban fel tudtam volna robbanni. Már nyakig benne vagyok, nem? Egy szó nélkül hagytam ott Zaynt a kórteremben. Szerencsére a folyóson már csak Patricia volt.

-          Mégis miért csinálták ezt Zaynnel? – kérdeztem tőle és reméltem, hogy ő többet fog nekem mondani, mint a fia.

-          Néha bele szokott keveredni bizonyos ügyekbe.

-          Jade miatt, nem?

-          Nem csak miatta. – sóhajtott nagyot

-          Tessék?

-          Zayn nem egy angyal. Már Jade előtt is meggyűlt a baja a rendőrséggel és már jó párszor kellett innen is hazahoznom.

-          Ez csodás. De mégis miért? Mit szokott elkövetni?

-          Nem tudom Alexa. Nekem sem szokta ezeket elmondani.

-          De amikor a rendőrségről hozta haza? Ott sem mondtak magának semmit?

-          Nem igazán. Néha annyit, hogy kocsmai verekedés. Én pedig úgy éreztem, hogy jobb, ha nem tudok többet.

-          Már pedig meg kell tudnunk, hogy mikbe van még benne. Hiszen az előbb majdnem megölték!

Visszamentem Zaynhez és eltökélt szándékom volt, hogy addig nem is megyek el tőle ameddig nem mond el nekem mindent, amit csak tudni akarok.

-          Zayn!

-          Hagyj békén. Nem látod, milyen szarul érzem magam?

-          Nem igazán érdekel. Miért történt ez? – mutattam rajta végig

-          Mondtam már, hogy ez nem a te dolgod.

-          Dehogynem. Ameddig a barátnőd vagyok, addig igen is az én dolgom. Jelenleg veled lakom és nem akarom még egyszer ezt át élni. Szóval honnan ismerted őket?

-          A barátaim.

-          Zayn ne szórakozz!

-          Plusz pénz kellett és velük együtt behajtó voltam.

-          És akkor miért akartak megölni?

-          Ez nem olyan legális munka volt, ahogy te azt képzeled. Elég csúnyán helyben hagytuk az embereket.

-          Úgy, mint most téged? – kérdeztem kihűlve

-          Vagy még rosszabb állapotban. És a múlt hét óta nem jelentkeztem náluk.

-          Mégis mióta tart ez?

-          Pár éve.

-          De, nem tudsz csak úgy felmondani.

Itt fájdalmasan felnevetett.

-          Nem. De majd megoldom.

-          És mégis hogyan? Mi van, hogyha addig még egyszer felkeresnek és megölnek? – szöktek könnyek a szemembe.

-          Megoldom Alexa. – mosolygott rám. – Eddig is mindent elintéztem és láthatód, hogy itt vagyok.

-          Hazaviszem az anyukádat, majd holnap újra jövünk. – mielőtt válaszolhatott volna, már az ajtó másik oldalán voltam.

Nem ilyen életet képzeltem magamnak…

Blogverseny

Blogverseny!

XVII. fejezet

Sziasztok! Itt az új rész. :)) Örülnék, ha páran írnátok kommenteket. :)

Zayn már messze volt, viszont Patricia sem volt lassú iszonyú gyorsan száguldott az autó alattunk. Nem tudom, hogy részese akarok-e lenni a következő pár percnek. Hamar megérkeztünk és láttuk Zayn motorját felborulva a feljárón a bejárati ajtó pedig tárva-nyitva volt. Ahogy közelebb értünk már az üvöltözést is hallani lehetett. Patriciával egyszerre léptünk be az ajtón.

-          Akkor itt a papír nézd meg! – ordított Zayn és a papírt Yaser elé dobta

-          Ez csak egy papír fiam. EZ – lóbálja a levegőben- nem fogja tönkretenni a családunk életét!

-          Tényleg nem. Azt már tönkretette az a gyerek ott az öledben. – mondta Zayn és közben Zackre mutatott.

-          Yaser, mit jelentsen ez? – szólalt meg Patricia, könnyek potyogtak a szeméből

A férfi ránk szegezte tekintetét.

-          Szívem tudod, hogy számomra te és Zayn vagytok a legfontosabbak.

-          Hagyd ezt a szöveget. Inkább azt áruld el, hogy mi volt Jade és közted! – vágott közbe Zayn

-          Egyszer történt meg. Egyik nap felhívott magához, azt hittem, hogy valami fontosat akar mondani. De aztán, amint látjátok ez lett belőle. – mutatott a kisfiúra

-          Hát persze csak egyszer, mi? Tudom, hogy többször is találkozgattatok. Biztos, hogy mindig vele voltál, amikor anyunak azt mondtad, hogy csak a haverjaiddal találkozol esténként. – mondta Zayn gúnyosan és látszott rajta, hogy legszívesebben szemközt köpné a tulajdon édesapját.

Zayn anyukája már szinte a földre borulva sírt volna, ha nem kapom el és viszem a kanapéra. Már én is a sírás szélén álltam… Így látni egy családot szörnyű.

-          Alexát csak azért nem kedveled mert ő nem egy mocskos kurva, mint amilyen Jade volt, ugye? – ment közelebb Zayn édesapjához – Halljam, fizettél Jadenek? Hm? Kért érte pénzt hogy megdughasd? – itt Yasernél betelt a pohár és megütte Zaynt. A kisbaba erre felsírt, ekkor már ő is a kanapén volt. Felvettem őt és nyugtatni próbáltam.

-          Yaser hagyd őt békén! – kiabált rá Patricia

Zayn a szemét fogta és meglepetten nézett Yaserre.

-          Sajnálom. – mondta Yaser és láttam, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel.

Zayn nem mondott semmit. Ránézett édesanyjára aki kétségbe volt esve.

-          Anya, szedd össze a cuccaidat hozzám költözöl. – Zaynt mindig is határozott embernek ismertem, de hogy ilyen döntéseket hozzon, arra nem is gondoltam volna.

Patricia bólintott és elindult a hálószoba felé. Az egészet tátott szájjal néztem végig. Meg sem mertem mozdulni. Zayn ugyanott állt végig ahol eddig is volt, Yaser pedig magába roskadva ült le egy székre. Amikor Patricia megjelent az ajtóban felállt és könyörögni kezdett neki, hogy maradjon vele, de Zayn megfogta Patricia kezét és elhúzta Yaser közeléből. Zacket kivette a kezemből és odaadta apjának.

-          Tessék. Neveld csak a fiadat, ha az anyja kijött a börtönből eltarthatod őt is. – mondta Zayn és intett nekem, hogy menjünk.

Ettől a pillanattól kezdve éreztem, hogy Jade többet nem állhat Zayn és én közém, viszont tönkre tett egy családot. Undorító az a lány. Ahogy ránéztem Zayn szüleire, azt kívántam, hogy bárcsak tényleg Zaynné lett volna a kisbaba vagy pedig soha nem derült volna ki az igazság. Hiszen ez csak egy 10 hónapos kapcsolatot tett volna tönkre, de a baba érkezése egy több mint 25 éves házasságnak vetett végett. Nagyon sajnáltam Patriciát, sőt még Yasert is. A kocsiban beültem Patricia mellé hátra. Zayn vezetett. Gondolom a motorját majd később elhozza.

-          A többi cuccodért majd visszajövünk pár nap múlva. – mondta Zayn

-          Rendben. – suttogta Patricia

Talán tényleg így lesz a legjobb, így Patricia tud gondolkozni Zaynnél nyugodt környezetben. Amikor megérkeztünk segítettem neki kiszállni és bekísértem a házba, amíg Zayn hozta a bőröndjét.

Bent adott neki egy nyugtatót és csinált neki helyet a hálószobában.

-          Jól vagy? – kérdeztem Zayntől amikor visszatért. Nem szólt semmit csak maga elé bámult.

-          Hozok jeget a szemdre. – felálltam, kivettem a mélyhűtőből és becsavarva egy rongyba Zayn szeméhez tettem. Ő megfogta és végre rám emelte tekintetét.

-          Most már hiszel nekem? – simított végig az arcomon.

-          Én ezt nem gondoltam volna. – mondtam – Sajnálom, hogy ez történt.

-          Én sem. – mondta Zayn – Még fel sem fogtam, hogy lett egy féltestvérem.

-          Segítek mindenben. Neked is és anyukádnak is. Ha kell főzők nektek vagy amit csak akarsz.

-          Édes vagy. – mosolygott

-          És anyukád? Most mi lesz vele?

-          Nem tudom. Gondolom, majd megbeszélik hogyan tovább. De apámat nem sajnálom. Itt maradsz velem? Szükségem van rád. – nézett mélyen a szemembe és láttam, hogy majdnem sír.

-          Persze, ameddig csak akarod. – nyugtattam meg, bár tudom hogy egy ideig még nem lesz nyugalom a családjában, az életében. Hiszen Zaynnek együtt kell dolgoznia az apjával.

Megöleltem és nyugtatóan a hátát simogattam.

Még gyorsan hazamentem pár ruhadarabért és a fogkefémért, majd ismét visszamentem Zaynhez. Tudom, hogy most szüksége van rám, de biztos vagyok benne, hogy kell nekik pár óra amíg csak ketten vannak és beszélgetnek. De nem hiszem, hogy erre ma már sor kerül. Ahogy beléptem az ajtón kiderült tévedtem ugyanis a szobából kiszűrődő hangok szerint már el is kezdték a nagy beszélgetést. A téma pedig ismét csak Jade volt.

-          Fiam. Tényleg nem örültél volna neki, ha a tiéd lett volna a gyermek?

-          Nem tudom anya. Ezt az egész DNS vizsgálatot azért csináltam, hogy Alexa lássa hogy tényleg nem az enyém a baba. De ebben a két hétben elkezdtem játszani a gondolattal, hogy mi van ha mégis csak az enyém és lassan kezdtem megszeretni, úgy tekintettem már rá, mintha tényleg az enyém lenne. Akkor pedig ha az eredmény is azt mutatta volna, visszafogadtam volna Jadet.

XVI. fejezet

 

 Alexa szemszöge:

Sírva téptem fel ajtónkat és rögtön a szobámba rohantam becsaptam magam után, aminek következtében egy kis vakolat le is jött a falamról, de jelen pillanatban ez volt a legkisebb problémám. Zaynnel már 10 hónapja voltam együtt és így ér véget a kapcsolatunk? Életem legelső kapcsolata…

Nagyon hangosan sírtam és mindent leborítottam az íróasztalomról. Mérhetetlenül nagy fájdalmat éreztem. Ahogy tovább sétáltam a szobámban elestem az egyik kacatban, de erőm már nem volt hozzá, hogy felálljak. Az arcomat kezembe temettem és úgy sírtam tovább. Hallottam ahogy elkezd rezegni a telefonom ránéztem és Zayn képe villant fel. A hányinger kerülgetett még csak erőm sem volt, hogy telefonom után nyúljak és kikapcsoljam, felvenni meg főleg nem akartam. Így is tudom mit akar mondani, hogy sajnálja és felejtsük el egymást. Nem akarom ezt hallani. Bőven elég volt ennyi rossz hír mára. Már órák óta feküdtem a földön. Nem sírtam, könny már nem jött a szememből, csak bambultam hol a telefonomat néztem, hol pedig a szobámban néztem körül, hogy mekkora felfordulást csináltam. Hat órákor már 25 nem fogadott hívásom volt Zayntől, 3 pedig az édesanyjától. Tudom, hogy udvariatlan és bunkó vagyok, amiért Patriciának nem veszem fel a telefont, de hát ez vagyok én, szerintem sok ember ugyanezt tette volna a helyemben. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy csodaszép idő van odakint. Úgy gondoltam, hogy Zayn úgyis eljön hozzánk előbb vagy utóbb így hát útra keltem. A telefonomat és igazolványaimat a zsebembe tettem és lassan elkezdtem sétálni a városhatár felé. Amikor már nem voltak házak körülöttem megnyugodtam egy kicsit. Már csak a földúton bolyongtam tovább. Elkezdett rezegni a telefonom sms-t kaptam.

„ Hol vagy? Nyisd ki az ajtót” – Zayn

És igazam lett. Már is nálunk van. Egy óra múlva hazaér a családom remélem addig elmegy onnan különben kezdhet magyarázkodni, hogy mi történt…

„Vedd fel a telefont” – Zayn

Leültem a fűre és tovább bámultam a készüléket. Közben azon gondolkoztam, hogyan tovább. Úgyis találkoznom kell Zaynnel, hogy megbeszéljük a dolgokat, de jelenleg nincs hozzá lelkierőm. Végül úgy döntöttem, hogy visszahívom Patriciát. Vele könnyebb lesz beszélnem, mint a fiával.

-          Hallo. Alexa jól vagy? – kérdezte aggódóan

-          Igen. Jól vagyok. – mondtam szomorkásan.

-          Beszéltél vele?

-          Nem. Ma már nem szeretnék. Maguk mit beszéltek?

-          Jelenleg a kisfiú nálam van. És itt is marad egy darabig. Zayn holnap bemegy a börtönbe és beszél Jade-el.

-          És rólam mondott valamit. Hogy mi lesz ezután?

-          Nem. Ezt nektek kell megbeszélnetek.

-          Rendben.

Ezzel be is fejeztük. De még mindig nem akartam hazamenni. Már elmúlt hét óra és tudtam, hogy sokáig nem maradhatok, mert hamarosan besötétedik. Akkor pedig olyan állatokkal találkozhatok, amilyenekkel nem szeretnék. Így lassan visszaindultam a városba, az utcánkban pedig extrém lassúsággal mentem. A háznál láttam, hogy anyuék már otthon vannak, de Zaynnek szerencsére sem a motorját sem pedig az autóját nem találtam. A nappaliban ültek anyuék és beszélgettek.

-          Hát te ma nem Zaynnél alszol?

-          Nem. – mondtam és elindultam a szobám felé.

-          Valami baj van? – kérdezte apa

-          Dehogyis. – és már el is tűntem a szemük elől.

Bekapcsoltam a zenét a számítógépemen és takarítani kezdtem. Talán majd ez eltereli a gondolataimat.

Másnap:

Reggel ismét a telefonom csörgésére keltem. Nagyot sóhajtottam és felvettem.

-          Végre! Mégis hol voltál? – kérdezte Zayn kissé felháborodva

-          Semmi közöd hozzá.

-          A barátnőm vagy tudtommal. Szóval van hozzá közöm. – a barátnő szó hallatán egy kicsit elgyengültem, de nem fogom hagyni magam, nehogy még neki álljon feljebb.

-          Zayn. Mióta gyereked van attól a sittes kurvától, azóta már nem vagyok a barátnőd. Miért nem mondtad el, hogy terhes?!

-          Nem akartalak ezzel idegesíteni. – sóhajtott

-          És mit gondoltál meddig tudod előlem eltitkolni?

-          Ameddig csak lehet. De az a gyerek nem lehet az enyém. Érzem, hogy nem az! Ráadásul sosem csináltam vele óvszer nélkül.

Rosszul lettem attól, hogy ismét róla beszélgetünk ráadásul nem is akármilyen témában.

-          Hiszen pontosan úgy néz ki, mint te. – mondtam undorodva. Tudom, hogy az a baba nem tehet semmiről, de akkor sem tudok róla jó szájízzel beszélni.

-          Nem tudok belenyugodni addig, ameddig nincs a kezembe kézzel fogható bizonyíték. DNS vizsgálatot fogok csináltatni. Már ma, elkísérsz?

-          Nem.

-          Kérlek, csak hogy lásd, hogy nem akarok csalni. 1 óra múlva ott leszek nálad.

Ezzel rám rakta a telefont még csak ellenkezni sem tudtam. Felöltöztem és tettem fel magamra némi sminket, ami eltakarja a sírás nyomait.

Zayn nem hazudott egy órán belül ott is volt. Beültem mellé és láttam, hogy a kisfiú hátul van egy gyerekülésben. Éppen aludt.

Zaynnel nem szóltunk egymáshoz egész út alatt. Ő csak az utat nézte én pedig néha rápillantottam. Nem akarom őt elveszíteni. Szeretem. De hogyha a gyerek az övé, amiben tökéletesen biztos vagyok, akkor nem fogok vele maradni. 20 perc után az intézmény előtt parkoltunk. Mindketten kiszálltunk, Zayn kivette a kisfiút és bementünk. Rossz volt látni Jade gyerekével a kezében.

-          Neve is van? – szólaltam meg

-          Öhm. Eredetileg ő is Zayn lett volna, de meggyőztem Jadet, hogy valami mást találjon ki, így Zack lett.

Hát persze csak Z- vel kezdődjön…

-          És még mit mondott?

-          A szokásos hülyeségeit. De mondtam neki, hogy ma ide jövünk.

-          Nem háborodott fel?

-          Nem. Nyugodt maradt, szerinte biztos az enyém.

Miért is jöttem el? Persze, hogy az övé.

Zayntől és Zack-től is nyál mintát vettek, megmondták, hogy két hét múlva küldik az eredményeket és visszamentünk a kocsihoz. Zayn a házunk előtt nem akart kiengedni a kocsiból.

-          Ígérd meg, hogy nem hagysz el. – kérlelt

-          Nem ígérek semmit. Majd hívj, ha megjöttek az eredmények.

-          Holnap találkozzunk. Kérlek Alexa még nem biztos, hogy az én fiam.

-          Engedj ki Zayn!

Erre már hallgatott és kinyitotta az ajtót.

-          Akkor majd hívlak. De ha hiányzom, akármikor elérsz. – mosolygott rám én pedig kifejezéstelen arccal néztem vissza rá.

2 hét múlva:

Anyámék folyamatosan kérdezősködtek, hogy miért nem találkozom Zaynnel és miért vagyok olyan szomorú, de én nem mondtam semmit, úgy gondoltam most ezt a két hetet kivárom és utána beavatom őket.

Délután Zayn írt egy sms-t, hogy dolgozik, de menjek át hozzá az anyukája is ott lesz és a papírt majd megtaláljuk a postaládában. 4-re átmentem Patricia már ott volt a borítékkal a kezében. Tudtam, hogy mi áll benne. Szóval nem izgultam az eredmény miatt.

-          Szia Alexa. Csak rád vártam. – mosolygott Patricia, ő mindig vidám.

-          Csókolom. Zack hol van? – kérdeztem

-          Yaser-el van.

-          Hát akkor nyissuk ki. – mondtam nem túl lelkesen

Felnyitottuk, de az eredmény elég érdekes lett ugyanis a papírra az volt felírva, hogy a két személy között nem apa-fia, hanem testvéri kapcsolat áll fent. Az én meglepettségem semmi volt Patriciához képest. Ismét nem mertem megszólalni. Patricia tanácstalanul nézett rám.

-          Alexa ez.. ez most mit jelent? – kérdezte elcsukló hangon.

-          Hát hogy,… nem tudom. – mondtam én is pedig mindkettőnk számára világos volt, hogy mit jelent. De egyikünk sem merte kimondani a nyilvánvalót. Percekig csak ültünk és bámultuk a papírt újra és újra elolvasva az egészet.

Amikor már a csend kezdett kínossá válni. Zayn végre hazaért. Látta rajtunk, hogy megvagyunk lepődve így nem szólt hozzánk csak kivette a papírt a kezünkből.

Ránéztem Patriciára aki csak fiát nézte könnyes szemekkel.

Zayn is hosszasan tanulmányozta majd óvatosan édesanyja felé nézett. Ő sem tudott megszólalni. Még egyszer ránézett a papírra és dühösen elindult az ajtó felé. Felálltunk és követtük őt. De ő gyorsan felszállt a motorjára. Mindketten tudtuk, hogy hova megy. Beszálltunk Patricia kocsijába és követtük…