Midnight Memories

Sziasztok! Ugye már mindannyian láttátok a klipet? :P

A rész pedig hamarosan érkezik. ;)

XI. fejezet

Sziasztok! Azt hiszem ezt a részt besorolhatom +16-osnak, de döntsétek el ti.

 És te megtetted, igaz? – kérdeztem halkan

Nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét.

-          Lefeküdtél vele?! – kiabáltam már az idegességtől

-          Mégis mit kellett volna csinálnom?! Ha nem teszem meg, ki tudja, hogy mit tesz veled. – mondta ő is kiabálva a végén pedig már halkabban

-          Nem tudom Zayn. Valahol megértelek, de akkor is megcsaltál.

Nem tudtam már mit mondani, teljesen összezavarodtam. Amilyen gyorsan csak lehet kiszálltam a kocsiból és befutottam a házba. Az ablakból figyeltem, ahogy Zayn elhajt. Szerencsére a szüleim és Dan is aludt már. Összekuporodtam a kanapén és csak sírtam. Miért történik ez velem? Én csak jól akarom érezni magam, szerelmesnek lenni, mint a legtöbb ember. Erre mi történik? Belép az életembe Zayn, úgy éreztem, hogy fontos vagyok neki… Nem tudom eldönteni, hogy ez megcsalásnak számít-e vagy sem, hogy egyáltalán haragudhatok- e rá. Régen mindig azt hittem, ha a pasim megcsalna akkor végleg vége lenne a kapcsolatunknak, biztos hogy nem alázom meg magam. De most teljesen más a helyzet, hiszen azért tette, hogy engem megvédjen. És hogy mi jön ezek után nem tudom. Lehet, hogy Zayn megunt engem és már keresni sem fog többet.

Nem akarok rá gondolni, sem Jade-re, és Zayn apjára sem. Nyugalmat akarok. Csak egy kis nyugalmat.

Bementem a fürdőszobába és kivettem a borotvából a pengét, majd a mosdó felett felvágtam a csuklóm, csak sírtam és el akartam felejteni az összes problémámat. Aztán eszembe jutott a családom és hogy nem okozhatok nekik csalódást. Gyorsan észbe kaptam és betekertem a kezem a törölközőbe, aztán lemostam a pengét és visszatettem a helyére. Letöröltem a könnyeimet és megmostam az arcom. Nagyon fáradt voltam, átöltöztem és lefeküdtem aludni. Szerencsére hamar eltudtam aludni és jó mélyen.

Reggel anya keltett, hogy indulni kéne a suliba.

-          Na milyen volt a tegnap estéd? – kérdezte

-          Ne is hozd fel. Szörnyű volt. Az apja a szemembe mondta, hogy az előző barátnője sokkal jobban illet hozzá, úgyhogy nem tartott sokáig.

-          Ne is törődj az ilyenekkel, tudod hány emberrel előfordul ez? Majd nem mész többet és kész. A lényeg, hogy Zaynnek tetszel. – bíztatott

-          Igazad van. – mosolyogtam én is

Anya mindig jobb kedvre tud deríteni. Bementem a fürdőbe és megmosakodtam, aztán eszembe jutottak a tegnap este történtek és a csuklóm. Gyorsan feltettem arra a kezemre egy csomó karkötőt. Talán nem veszi észre senki. Legalábbis nagyon remélem. Senki sem nézne normálisnak.

Amilyen rosszul éreztem magam reggel, annyira jól telt a napom, kaptam egy 5-öst irodalomból és egy órával hamarabb haza engedtek minket. Pár barátnőmmel beültünk egy cukrászdába és elbeszélgettük az időt. Nem is nagyon jutott eszembe Zayn.

Aztán hazaértem, nem volt otthon senki. Újra éreztem az ürességet belülről. Valamivel le kell foglalnom magam. Bekapcsoltam a tévét és egy zenecsatornára tettem, aztán nekiálltam főzni. Eddig nem nagyon szoktam, de most valahogy kedvet éreztem rá. Hamarosan kopogásra lettem figyelmes, odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Zayn állt ott egy nagy csokor virággal a kezében.

-          Alexa, annyira sajnálom. Nem akartam neked csalódást okozni. Ugye meg tudsz bocsátani?

Ez annyira meghatott. Olyan szomorúnak és bűnbánónak tűnt.

-          Gyere be. – majd szélesebbre nyitottam az ajtót, hogy be tudjon jönni.

Odaadta a kezembe a virágot, én pedig gyorsan beletettem egy vázába.

-          Köszönöm. – mondtam, amikor visszamentem hozzá a nappaliba

Közelebb húzott magához a derekamnál fogva.

-          Ugye már nem haragszol? – kérdezte és közben apró puszikat hagyott a nyakamon

-          Nem. – sóhajtottam, úgy éreztem, hogy jelen pillanatban nem tudok gondolkodni

-          Mit főzöl, hercegnő? kérdezte a konyha felé pillantva

-          Spagettit.

-          Segítek. – megfogta a kezem és behúzott a konyhába.

Nagyon élveztem a közelségét. 20 perc alatt kész is lettünk és leültünk, majd együtt megettük. Miután elpakoltam a tányérokat, leültünk a kanapéra és egymáshoz bújva kezdtünk el nézni egy filmet, de nem igazán kötötte le a figyelmünket és inkább egymással voltunk elfoglalva. Zayn csókolgatta a nyakamat én pedig hol a tarkóját simogattam hol pedig a hajába túrtam. Majd egy kisebb köhögésre lettünk figyelmesek és mindketten felkaptuk a fejünket, szerencsére csak az öcsém ért haza.

-          Sziasztok. – köszönt és látszott rajta, hogy egy picit zavarban van

-          Szia. – köszöntünk kórusban.

-          Van valami kaja? –kérdezte

-          Aha, a tűzhelyen. – mondtam és közben felrángattam Zaynt magammal az emeletre és bezártam a szobám ajtaját.

-          Ugye, nem fog rosszra gondolni, most hogy feljöttünk?

-          Jelenleg csak a kajára gondol, nyugi. – mondtam és megcsókoltam

Zayn elfektetett az ágyon és ott folytattuk tovább a csókcsatát, közben levette a felsőmet és a melltartómat, majd a felsőtestemet halmozta el csókokkal. Egy kicsit zavarban éreztem magam, tekintve, hogy egyáltalán nincsenek nagy melleim, de úgy tűnt, hogy ez őt nem zavarja. Lejjebb haladt és már a köldököm alatt járt a szájával. Már éppen csatolta volna ki a nadrágomat, amikor fordítottam a helyzetünkön és most rajtam volt a sor, hogy megszabadítsam a pólójától. Én is végigcsókoltam az egész felsőtestét, aztán hangokra lettünk figyelmesek. Hallottam, hogy anyám megjött és irántam érdeklődik. Sóhajtottam egyet.

-          Most jobb lesz, ha lemegyünk. – mondtam és a kezébe adtam a pólóját és én is felöltöztem.

Biztos voltam benne, hogy az öcsém elmondta neki, hogy mit látott amikor megjött és azt is elmondta, hogy utána rögtön feljöttünk a szobámba. És hát nem akartam úgy lefeküdni Zaynnel, hogy itthon van a fél család és végighallgathatják az egész aktust.

-          Sziasztok. – köszönt anya

Mi is köszöntünk.

-          Épp elakartunk menni Dannel bevásárolni.

-          Én is épp indulni készültem. – mondta Zayn és ki kísértem

-          Bocsi.

-          Semmi gond, hercegnő. – simított végig az államon – Majd máskor bepótoljuk. – kacsintott- majd hívlak. Szia.

-          Oké. Szia. – köszöntem el és bementem

-          Pedig mi felajánlottuk, hogy kettesben hagyunk titeket. – mondta anya

-          Anya! Inkább menjetek! – mondtam és visszamentem a szobámba

Hát ez rohadt kínos volt!

X. fejezet

 Sziasztok! Az elöző résznál elfelejtettem boldog új évet kívánni, szóval most megteszem! :D

Sikeresen bejutottam a szobámba anélkül, hogy anyámék meglátták volna a vágást a karomon. Egyik pillanatban még úgy érzem, hogy hiba volt összejönnöm Zaynnel, hiszen mióta ismerem már kétszer is megjártam a kórházat vele és hát valljuk be ez a vágás a karomon soha nem fog eltűnni. De mégis úgy érzem, hogy nem hagyhatom el, talán azért mert eddig még nem volt senkim és félek, hogy ez után sem lesz és hogy Zaynnél jobbat sosem találnék. Úgy érzem, hogy kötődöm hozzá. Holnap pedig megismerem a szüleit. Ez már komoly nem? Jajj, Alexa miket beszélsz, hisz még csak egy hete ismered. És ez alatt az egy hét alatt annyi minden történt, mintha már hónapok óta együtt lennék vele. Ez nála így működhet az összes barátnőjével aki eddig volt neki? Ráadásul a volt csaja aki megtámadott, hát úristen hogy tudott vele összejönni? Közel sem hasonlítunk egymásra. És az előtt mégis milyen barátnői lehettek? Ráadásul, ha holnap megismerem a szüleit, úgy lenne tisztességes ha utána meghívnám magunkhoz, hogy ő is megismerkedjen a családommal. Nos, igen, de akkor azt is el kéne mondanom Zaynnek, hogy az elmondásaim szerint ő egy srác a suliból aki néha korrepetálni szokott matekból. Hát ebből a szüleim előtt biztos, hogy nem fogok jól kijönni. Ha megtudják, hogy Zayn ütött el és ráadásul a rendőrségen is gyakran megfordul többek között a drog ügyei miatt tuti, hogy eltiltanának tőle.

Miután ezt fantasztikusan megtárgyaltam magammal, úgy döntöttem, hogy itt az ideje kitakarítani a szobámat. Ez eltartott egy darabig és mire végeztem már 3 óra is elmúlt. Lefeküdtem és elkezdtem nézni egy filmet, de közben észrevettem, hogy a felsőm tiszta vér.

-          Úristen, felszakadt a sebem! – mondtam a kelleténél egy picit hangosabban, erre pedig sajnos anyám felfigyelt a konyhából és 5 másodpercen belül már a szobámban termett

-          Mi történt?

-          Semmi. Megoldom. – mondtam és próbáltam takarni a karom, de nem sikerült

-          Ez meg mi? Mikor történt ez és hogyan?

-          Semmi anya amikor mentünk Debbyhez nekiestem egy kerítésnek aminek olyan hegyes a teteje és az vágta meg a karom.

Gratulálok Alexa, ennél nagyobb ostobaságot nem is tudtál volna kitalálni.

-          Adtak tetanuszt a kórházban?

-          Igen, de most nagyon fáj. – siránkoztam

-          Nem kellett volna megerőltetni a karod. Vissza kell mennünk a kórházba.

-          De… Biztos, hogy nem múlik el magától?

-          Nem fog, ez nagyon vérzik menjünk.

Az úton sem nagyon csillapodott a vérzés, de szerencsére hamar bekerültünk és meglepetésemre ugyanaz az orvos volt aki akkor amikor Zayn elütött.

-          Áhh Alexa újra itt? Mi történt? – kérdezte kedvesen

Anyu elmondta neki azt amit bemeséltem neki.

-          Értem. – mondta az orvos, majd ellátott. – Felszakadt a varrás, ne erőltesd meg magad nagyon, jó? Pihenj sokat és egy – két héten belül gyere vissza akkor már kiszedhetjük a varrást.

Nagyon rendes orvos volt az biztos. De remélem ezentúl nem túl sűrűn kell majd vele találkoznom.

-          Anya. Holnap estére Zayn elhívott vacsorázni. Ugye elengedsz?

-          A fiú akivel moziba voltál ugye? Nem tudom Alexa. Azt mondta az orvos, hogy pihenned kell és hogy nem erőltetheted meg a karod. Jobb lenne, ha otthon maradnál.

-          De megígérem, hogy most már jobban oda fogok figyelni. Kérlek nem leszek olyan sokáig, jó? Csak pár óra.

-          Jólvan. – sóhajtott

Egy idő után újra megszólalt.

-          Mi a fene van veled lányom? Hmm? Nem győzünk kórházba járni. – a végénél már elmosolyodott.

-          Hát hidd el, hogy többet már én sem nagyon szeretnék ide jönni. – mosolyogtam én is

-          Szóval holnap megismerhetjük Zaynt?

-          Oké. Behívom majd.

Amikor hazaértünk gyorsan írtam egy smst Zaynnek amiben leírtam, hogy nyugodtan jöjjön be, mert a szüleim szeretnének találkozni vele és azt is felvázoltam neki, hogy ő eggyel felettem jár a suliba és segíteni szokott matekból. Biztos nagyot néz majd amikor elolvassa.

Csak egy oké-t küldött vissza.

Másnap estére elkezdtem izgulni. Remélem, hogy nem fogok hülyeségeket beszélni, vagy a másik véglet, hogy egyáltalán meg sem fogok szólalni. Nos, mindkettő kitelik tőlem.

Felvettem egy visszafogottabb ruhát hiszen a barátom szülei előtt nem jelenhetek meg úgy, mint egy olcsó kurva.

 Azért kíváncsi vagyok az ex-csajához mit szólhattak Zayn szülei, ha egyáltalán bemutatta nekik. De jobb lesz, ha most inkább őt kiverem a fejemből… aha könnyű ezt mondani, de igaza volt annak a ribancnak amikor ránézek a karomra tényleg ők ugranak be rögtön és ilyenkor iszonyatos hányinger tör rám.

Háromnegyed hétkor csengettek, akkor már a nappaliban voltam, és már mentem is az ajtóhoz.

-          Szia. – köszöntöttem Zaynt egy csókkal

-          Szia édes. Nagyon csini vagy. – mosolygott, rajta egy fekete ing és egy fekete farmer volt, de valami mintha nyomasztotta volna.

-          Minden rendben? – kérdeztem

-          Persze. – túrt bele a hajába

-          Oké. Gyere. – megragadtam a karját és bevezettem a nappaliba.

Bemutattam a szüleimnek és az öcsémnek. Aztán közöltem velük, hogy mennünk kell. Szerencsére mindenki mosolyogva fogadta Zaynt, ha persze tudnák róla az igazságot… bele sem merek gondolni.

-          Aranyosak. – mondta Zayn az úton.

-          Ahogy a te anyukád is. – mondtam és reménykedtem, hogy az apukája is hasonló lesz

Egy elég szép ház elé érkeztünk meg. Zayn megfogta a kezem és bevezetett. Bentről már finom illatok szálltak ki. A lakásban pedig már szépen meg volt terítve és Zayn szülei már az utolsó két tányért tette az asztalra. Zayn is úgy tett, mint az előbb én és illedelmesen bemutatott a szüleinek. Nagyon rendesnek tűnt az apukája is. Biztos voltam benne, hogy ez az este igazán jól fog telni.

-          Hogy érzed magad Zaynnel? – kérdezte Yaser Zayn apukája

-          Nagyon jól. – válaszoltam

-          Nos Zayn, pedig reménykedtem benne, hogy Jade-el újra egymásra találtok.

Hát persze Jade! Úgy hívják azt a ribancot.

-          Apa, annak már rég vége most Alexával vagyok.

-          Vele jobban megvoltatok a meglátásom szerint, látszott rajtatok, hogy mennyire odavagytok egymásért.

Ez nagyon szíven ütött. Őt jobban kedveli? De hát miért? Hiszen az a csaj egy bunkó ribanc. Tele van tetoválásokkal és rohadt ijesztően néz ki.

-          Szívem, próbáld meg elfogadni Alexát. Zayn most vele van és szerintem sokkal jobban összeillenek. – mondta Patricia

Legalább ő kedvel engem.

-          Szerintem pedig Jade-el sokkal boldogabb volt. – mondta Yaser kicsit sem kedvesen és felállt az asztaltól.

Miért utál engem mindenki?!!

-          Jobb lesz, ha most haza megyek. – mondtam a sírás szélén állva és én is felálltam

-          Ne, kérlek. Nem gondolta komolyan, majd lenyugszik. – próbált marasztalni Patricia

-          De én tényleg nem akarok konfliktust. Zayn gyere, kérlek. – húztam őt is.

-          Annyira sajnálom. Többször nem fog előfordulni. – mondta Zayn már az udvaron

-          De Zayn engem sem a barátaid, sem apukád nem kedvel. Mi baj van velem? Hmmm? – kérdeztem már sírva

Tudom, hogy nagyon gáz, hogy ennyit sírok előtte, de nem tudok ellene mit tenni.

-          Meg fog kedvelni, ha jobban megismer, majd meglátod édes. – ölelt meg

-          Nem nagyon szeretnék mostanában találkozni vele.

-          Majd beszélek vele és elfogad csak egy kis idő kell neki. – simogatta a hátam

-          Hazaviszel? – kérdeztem szipogva

-          Persze.

A házunk előtt még nem engedett kiszállni.

-          Mondanom kell valamit. – és megint láttam rajta a szomorúságot.

-          Mond csak.

-          Tegnap amikor beszéltem a többiekkel, hogy hagyjanak téged békén… nos a fiúk bele is mentek rögtön.

-          És Jade? – kérdeztem félve

-          Ő nem túl egyszerűen. Azt mondta, csak akkor száll le rólad, ha lefekszem vele.

IX. fejezet

Alexa szemszöge:

 

Reggel ajtócsapódásra keltem, így hát még jobban magamra húztam a takarót, hogy ne halljak semmit és vissza tudjak aludni. Aztán leesett, hogy nem is otthon vagyok, hanem Zaynnél. Rögtön kipattantak a szemeim és felültem az ágyban. A halvány fényben, ami a redőnyön keresztül beszűrődött Zaynt kerestem magam mellett, de nem találtam. Kikeltem az ágyból és kimentem a szobából, ahogy kinyitottam az ajtót alig láttam az erős fény miatt, miután hozzászoktam a pillantásom a kezemre esett és az azon lévő szörnyű vágásra. Könnybe lábadt a szemem, de eszembe jutott, hogy tegnap már eleget sírtam emiatt, nem kezdhetem előröl.

Tovább mentem a folyóson egészen a konyháig ahol Zayn éppen rántottát csinált.

-          Jó reggelt! – köszöntem vidáman

-          Jó reggelt, hercegnő! Most keltél? – kérdezte és közben, majd tekintetét visszavezette a tojásra.

-          Igen. És te hol voltál? – közben ránéztem az órára és megállapítottam, hogy már fél 11 van.

-          Elintéztem pár dolgot. – mondta komolyan – Alexa, amit mondtam tegnap este azt komolyan gondoltam. – itt tartott egy kis szünetet – tényleg nem fognak többet bántani, és a barátnődet sem.

-          Szóval velük voltál?

-          Igen.

-          Figyelj Zayn, én nem akarom, hogy miattam vesz össze a barátaiddal. Ha gondolod én eltűnök az életedből és minden ugyanolyan lehet, mint eddig volt.

Nem szólt semmit, csak tovább csinálta a reggelinket.

-          Akarod? – kérdeztem egy picit halkabban, őszintén szólva azt hittem, hogy rögtön nemet mond. De a hallgatása megrémisztett.

-          Dehogy akarom! Azok akik bántják a szeretteimet egyáltalán nem a barátaim. Ne aggodalmaskodj folyton jó?! Mondtam, hogy mindent elintéztem és elég lett volna egy sima köszönöm is! Ha őket választottam volna helyetted már rég kidobtalak volna!

Megijesztett a kiabálása. Nem akartam felzaklatni én csak jót akarok neki és megtudni azt, hogy a terhére vagyok-e.

-          Köszönöm. – mondtam halkan

Elém tette a reggelit és leült velem szembe. Nem szóltunk egymáshoz amíg nem végeztünk az evéssel. Iszonyúan kínosnak találtam ezt a nagy csendet és jobbnak láttam, ha más témát hozok fel.

-          A múltkor még azt mondtad, hogy a szüleiddel élsz. Hogy- hogy elköltöztél?

-          Elegem volt, hogy mindig meg akarták mondani, hogy mit csináljak.

-          De az apukáddal dolgozol, nem?

-          De igen. Én vagyok az egyetlen gyerekük. Nekem kell majd tovább vinnem a vállalkozást.

Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy oldódna a hangulat. Egyszer tök rendes velem és fellegekben érzem magam, aztán megint csak idegbeteg lesz és kiabál, ilyenkor legszívesebben itt hagynám a francba. Amíg ezen gondolkoztam én is felhúztam magam a viselkedésén és felálltam az asztaltól majd felmentem Zayn szobájába átöltözni, és 10 percen belül ismét a konyhában álltam a táskámmal a kezemben.

-          Én mentem. Szia. – mondtam flegmán és indultam is volna a kijárat felé, ha Zayn nem szólít meg.

-          Mégis hova?!

-          Haza. Elegem van belőled. Az előbb feltettem egy kérdést és te máris leüvöltötted a fejemet.

-          Jól van. Sajnálom. De, kivagyok miattad. Tegnap ami történt. Meg aztán egész éjjel sírtál…

-          Pont ezért kéne kedvesnek lenned velem.

-          Az is voltam. És reggel elintéztem neked, hogy többé ne essen bántódásod.

Ne hisztizz már folyton jó?!

-          Nem hisztizek! De ennek az egész kapcsolatnak nem erről kéne szólnia!

Itt már teljesen elegem lett és szinte feltéptem a kijárati ajtót. Tudom, hogy most tényleg hisztiztem, csak ezt egy lány nehezen ismeri be.

Végig mentem a kerten és a kapu előtt egy körülbelül 40-es éveiben járó nő állt meg előttem. Pont akkor ért oda Zayn is amikor köszöntünk egymásnak.

-          Szia anya. – köszönt Zayn is

Áhh, szóval ő az anyukája. Szuper pont ilyen állapotban kell vele találkoznom.

-          Ő a barátnőd? – kérdezte kedvesen

-          Igen. – válaszoltam Zayn helyett - Alexa Thompson. – nyújtottam a kezem.

-          Nagyon örülök, Patricia vagyok Zayn édesanyja. Már alig várom, hogy jobban megismerjelek. – nagyon rendes nőnek tűnt

-          Én is. De most sajnos mennem kell. – mondtam szomorúsággal az arcomon.

-          Hát akkor mit szólnál ha holnap estére meghívnálak vacsorára?

Itt Zaynre néztem, aki válaszolt helyettem.

-          Ott leszünk anya. – mosolygott – De most kikísérem Alexát addig menj csak be.

-          Akkor holnap 7-re érted megyek, jó? És légy szíves ne hisztizz többet!

-          De én nem is szoktam hisztizni! – vágtam vissza tagoltan

-          Jó… Haza tudsz menni egyedül is vagy hazavigyelek?

-          Nem kell felszállok egy buszra. Szia.

-          Oké. Szia.

Nem várhatom el tőle, hogy hazavigyen, hiszen most vesztünk össze és mit szólnának a szüleim, ha meglátnák, hogy ő hozott haza? Rájönnének, hogy megint hazudtam és végleg elveszítenék a bizalmukat irántam. Ez pedig most pont nem hiányzik az életemből. Amíg vártam a buszt felhívtam Debbyt.

-          Szia Alexa. Tudod, hogy aggódtam?! Na mesélj mi történt?

-          Hát a kórházban összevarrták a karom. Mégis mit mondjak otthon, mi történt?

-          Mond azt, hogy elestél és egy éles tárgy megvágott vagy mit tudom én találj ki valamit! És mi van azokkal akik bántottak?

-          Zayn azt mondta elintézte. És hogy sem neked sem nekem nem lehet bajunk.

-          Rendben. Zaynnél mi volt?

-          Összevesztünk reggel és az előbb találkoztam az anyukájával aki holnapra meghívott vacsira.

-          Az jó. Akkor végülis nem kaptatok össze komolyabban, ugye?

-          Nem. De most leteszem, jön a buszom, majd holnap este megint hívlak. Szia.

-          Szia. És jobbulást!