VIII. fejezet

Debby bólogatott majd leült az egyik székre. Szerintem még mindig nem dolgozta fel azt amit az előbb látott. Na most biztos meglesz a véleménye Zaynről és a társaságáról. Zayn segített beülni a kocsiba és egyenesen a kórház felé vette az írányt. Egész úton nem szólt hozzám, de láttam rajta, hogy iszonyúan ideges. Én sem tudtam megszólalni. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz ezek után? Vajon ez a pár idióta hallgat majd Zaynre és többet még csak a közelembe sem jönnek vagy pedig akármikor elkaphatnak és megölhetnek? Hiba volt Zaynnel kapcsolatot létesítenem?

Megérkeztünk a kórházhoz, ahol szerencsére nem kellett sokat várnom és hamar behívtak a varrás nagyon fájt, hiába az érzéstelenítő. Amikor kijöttem az orvostól Zayn az egyik széken ült és csak maga elé bámult.

-          Zayn, kész vagyok mehetünk. –próbáltam mosolyogni

Ekkor ő is visszamosolygott rám.

-          Nagyon fájt? –kérdezte és közben gyengéden végigsimított a varrat mellett.

-          Kibírtam.

-          Haragszol rám? –kérdezte már komolyan

-          Miért tenném? –meglepődtem ezen a kérdésen

-          Mert miattam van ez az egész, ha nem mutattalak volna be nekik, akkor most nem lennénk itt….megint.

-          De időben jöttél és nem lett semmi baj. Egyáltalán nem haragszom rád. –mondtam nyugodt hangon

Felállt és megölelt.

-          Na gyere. Főztem neked. –karolt át és elindultunk a kijárathoz

-          Te tudsz főzni?

-          Aham, és mindjárt megízlelheted, hogy milyen jól. –kacsintott

Hmm, tényleg istenien főzött. Sült csirkét csinált fűszeres szósszal és desszertként pedig palacsintát sütött. El is feledkeztem a ma szerzett sebemről.

-          Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól főzöl.

-          Nem csak a konyhában teljesítek jól, hercegnőm. – mosolyodott el

Tudtam, hogy mire gondol, de ma nagyon nem volt kedvem hozzá.

-          Zayn, én ma még nem akarok lefeküdni veled. Ugye nem haragszol?

-          Nem. Megértelek. De ugye attól még itt alszol? –láttam a csalódást a szemében

-          Persze. – mosolyogtam

A korai vacsora után leültünk a nappaliba és megnéztünk egy vígjátékot a Nagyfiúk 2-öt, hamar be is sötétedett én pedig már rohadt fáradt voltam. Csak is arra vágytam, hogy végre aludjak egy jót, amit Zayn is hamarosan észrevett.

-          Hm, fáradt vagy édes? –simogatta meg a hátamat

-          Aham. – néztem rá már elég kómás szemekkel

-          Gyere, megmutatom, hol van a fürdőszoba. De ha ennyire fáradt vagy talán segíthetek lezuhanyozni. – kacsintott

-          Megoldom egyedül is. – mosolyogtam

Körülbelül 20 percig voltam bent közben átgondoltam a mai napom és volt, hogy elsírtam magam ilyenkor a szám elé tettem a kezem nehogy Zayn meghallja és bűntudata legyen, nem akartam neki is fájdalmat okozni. Elég volt, ha csak én szenvedek, őszintén nagyon féltem, hogy mi lesz ezek után mi lesz ha Debbyt is bántani akarják majd? Legszívesebben minden nap minden percében csakis Zayn közelében lennék. Vele biztonságban érzem magam. Végre sikerült egy picit összeszednem magam és kijönni a fürdőből. Zayn épp akkor közeledett a fürdő felé.

-          Minden rendben hercegnő? Olyan pirosak a szemeid?
Ugye nem sírtál? – kérdezte szomorúan

-          Dehogyis, csak fáradt vagyok ennyi az egész.

-          Oké. Menj be a szobámba mindjárt megyek én is.

Ezután helyet cseréltünk és Zayn következett a zuhanyzással. Semmire sem vágytam jobban, mint hogy végre lefeküdjek és elnyomjon az álom. Nem akarom, hogy Zayn sírni lásson. Pedig ennek nagyon nagy esélye van hacsak el nem alszok 10 percen belül…

Zayn szemszöge:

Nagyon féltettem Alexát. Az biztos, ha elkapom azt az öt balfaszt letépem a fejüket. A mai után még nem egyáltalán nincsenek lerendezve. El sem tudom képzelni, hogy gondolták, hogy bántsák a barátnőmet vagy esetleg megöljék… Ebbe bele sem szeretnék gondolni. Valahogy meg kell őt védenem, de hogyan? Talán ha minden nap vinném és érte mennék a suliba. Igen ezt megtenném érte, de ő mit fog hozzá szólni? Ezt holnap mindenképpen meg kell beszélnem vele. Látom rajta, hogy nagyon megviselte a mai nap. Mi a faszt csináljak?! És beleütöttem egyet a csempébe. Miután kidühöngtem magam végre kiszálltam a zuhany alól és bementem Alexához, aki épp a fal felé volt fordulva és csak zokogott.

Bebújtam mellé és próbáltam vigasztalni és közben a hátát simogattam.

-          Mi az édesem? Miért sírsz? – majdnem megszakadt a szívem

-          Zayn nagyon félek. Mi lesz, ha Debbyt is bántani fogják?

-          Nem fogják megígérem. Holnap majd beszélek velük többet nem fognak a közeledbe menni. Nem lesz semmi baj. Senki nem bánthat. Ott leszek melletted mindig. Ne sírj. – még hogy beszélni… szét fogom verni azt a kurva okos fejüket!

-          Rendben.

Éreztem rajta, hogy kezd megnyugodni és már nem remegett annyira, mint mikor bejöttem a szobába.

-          Aludjunk édesem. – lefektettem magam mellé és amennyire csak lehet közel húztam magamhoz és egész éjjel simogattam. Éreztem, hogy hamar elaludt, de én egyáltalán nem tudtam csak a holnap járt az eszembe.