VI. fejezet

Teljesen összezavarodtak a gondolataim, mindegyikben csakis Zayn volt. Mi lehet vele? Mennyi időre ültethetik le? Vagy már ki jött? Nem bírtam tovább és megcsörgettem. Felvette:

-          Szia. Mizu? – szóltam bele zavarodottan

-          Szia. Semmi különös. Már épp hívni akartalak, hogy ráérsz-e holnap este.

-          Igen. Hova megyünk?

-          Mit szólnál egy mozihoz? Fél hétre érted megyek.

-          Oké. –mosolyogtam

-          Amúgy miért hívtál?

-          Hát csak meg akartam kérdezni, hogy mi van veled. Tegnap este olyan furcsa voltál. El sem köszöntél.

-          Egy kicsit megharagudtam, amiért nem aludtál velem. De talán majd holnap este. –hallottam, hogy nevet a másik oldalon

-          Hétköznap van és iskolába kell mennem.

-          Hát majd reggel elviszlek suliba ne aggódj.

-          Inkább nem. –mondtam komolyan

-          Rendben, de előbb-utóbb úgyis beadod a derekadat.

-          Jóéjt Zayn. - jobbnak láttam, ha itt befejezzük a beszélgetést

-          Jóéjt hercegnőm. Akkor holnap estére legyél kész, és most lehetőleg ne ruhát vegyél fel, tudod, hogy a motoron kényelmetlen lesz.

-          Oké. –forgattam a szemeimet

Szóval már kiengedték. Mi a fene történhetett! És hogy kérdezzek majd rá?

Másnap reggel az iskolában elmeséltem Debbynek a tegnap este történteket. Nem kicsit lepődött meg rajta.

-          De ugye tudod, hogy ezt senkinek sem mesélheted el. Zaynről senkinek egy szót sem. Tudod milyenek az emberek. Mindenki rajtam röhögne, hogy egy „börtöntöltelékkel” járok és egyéb más dolgokat is mondanának rám.

-          Oké tudom. Ígérem senkinek egy szót sem mondok. – mondta komolyam- de ígérd meg, hogy amint hazaérsz a moziból rögtön felhívsz- ezt már izgatottan

-          Rendben. – mosolyodtam el én is

-          Na de érted megy ugye? És gondolom a szüleid otthon lesznek. Mit mondasz ki ő?

-          Nyugi. Mindent megoldok reggel felhívtam nagyanyámat és szóvá tettem neki, hogy milyen régen hívott meg minket vacsizni. Szóval 6-kor mindenki elvonul otthonról én pedig fejfájásra hivatkozva otthon maradok. Így nem látnak majd meg semmit.

-          Ez oké, de arra nem gondoltál, hogy elfognak rángatni az orvoshoz amiért ennyit fáj a fejed??

-          Utána olvastam a neten ez természetes dolog agyrázkódás után.

-          Jól felkészültél. De eddig soha sem szoktál nekik hazudni. Nincs lelkiismeret furdalásod?

-          Fura, de nincs. Végülis az ő érdekükben teszem. Nem akarom, hogy aggódjanak értem. Nem értenék meg, hogy miért pont Zaynnel vagyok együtt. Biztos vagyok benne, hogy nem fogadnák el.

-          Te tudod. De ha tényleg olyan komolyan gondoljátok ezt a kapcsolatot mindketten, akkor egy idő után úgyis be kell nekik mutatnod.

-          Tudom. De addig még van időm. Majd megoldom. –mondtam bizonytalanul

Szerencsére ma csak 6 órám volt, úgyhogy 2 után már otthon voltam. Nekiálltam tanulni, majd öt óra után anya beszólt a szobámba, hogy ideje készülődnöm, nos igen tényleg ideje volt már csakhogy nem oda ahova ő gondolja.

-          Anya, annyira fáj a fejem.

-          Akkor vegyél be gyógyszert.

-          De a gyógyszertől elalszom. Nem lehetne, hogy itthon maradjak? Ti pedig menjetek csak nyugodtan.

-          Hát jó. –sóhajtott –pár óra és itthon vagyunk addig pihenj.

-          Rendben.

Ez az végre elmentek! Gyorsan nekiálltam készülődni. Felvettem egy hosszú ujjú felsőt és egy farmert. Tettem fel egy kis sminket és már kész is voltam. Zayn pontos volt. Felszálltam mögé és 10 percen belül már a mozi előtt voltunk. Kezdtem megszokni a motorozást. Sőt élveztem is! Amikor Zayn mögött ültem a motoron nem gondoltam semmi rosszra. Ilyenkor teljesen üres volt a fejem csak belé kapaszkodtam és élveztem az utat.

-          Kinéztem egy jó horrorfilmet.

-          Öhm. Nem hiszem, hogy engem beengednek még csak 17 vagyok.

-          Befognak engedni, higgy nekem. –mondta halál nyugodtan

Na jó ne nézzetek hülyének, de én rohadt félős vagyok. Előfordul, hogy egy-egy ijesztőbb résznél fel is sikítok. Ha most is ez fog történni az nagyon kínos lesz. Biztos, hogy Zayn többet nem fog velem szóba állni.

Zaynnek igaza volt tényleg gond nélkül kiadták nekünk a jegyeket. Ha egyedül jöttem volna vagy a barátnőimmel, akkor biztos, hogy elkérték volna a személyimet. Ahhh szóval mégis meg kell néznem azt a horror filmet. Amikor leültünk Zayn rögtön átkarolt. Annyira jó volt ilyen közel lenni hozzá és beszívni az illatát.

Hála az égnek a film mégsem volt ijesztő. De helyette volt más aggasztó dolog. Zayn folyton a combomat taperolta, próbáltam elvenni onnan a kezét, de nem adta fel. Már amikor 10-szerre csinálta ezt nem próbáltam meg ellökni és a keze egyszer csak a farmerom gombjához vándorolt és megpróbálta kigombolni.

-          Mi a fenét csinálsz? –akadtam ki és kicsit nagyobbat ütöttem a kezére a kelleténél

-          Áuu. Mégis minek tűnik? Tök sötét van nem fogja senki észrevenni, hogy mit csinálunk.

-          De nem akarom! – suttogtam

-          Ne legyél már ennyire hisztis! –szólt rám

A film hátralevő részében már nem nyúlt hozzám. A végénél pedig csak szótlanul mentünk egymás mellett.

-          Leülünk egy padra? –kérdeztem félénken

-          Persze. –mondta kedvetlenül

-          Most haragszol rám? –kérdeztem

-          Nem. De miért viselkedsz ennyire frigiden?

-          Tessék? –teljesen meglepődtem

-          A múltkor is elutasítottál és most is. Mi bajod van?

-          Mondtam már, hogy nekem ehhez időre van szükségem.

-          Ezt megis értettem, de mégis mennyire? Nem fogok hónapokig várni.

Egy kicsit megijedtem.

-          Nem is kell. –mondtam halkan

-          Akkor pénteken nálam alszol? –kérdezte felhúzott szemöldökkel

Totál begörcsöltem. Most mégis mit mondjak? Az egyik részem igent akart mondani, míg a másik nemet.

-          Ez jól hangzik. De sokat kell tanulnom. Nagyon stresszes a suli. És…

-          Kifogások. –forgatta meg a szemeit- Most mondtad, hogy stresszes vagy és segítek abban, hogy kellőképp eltudj lazulni. suttogta a fülembe, amitől teljesen kirázott a hideg

-          Igazad van. –mondtam csukott szemmel –nálad alszom.

-          Oké. Akkor pénteken a sulid előtt felveszlek mikor végzel?

-          Fél 3-kor.

-          Rendben édes, akkor készülj. –kacsintott és megcsókolt, amitől teljesen elgyengültem.

Megszakítottam a csókunkat.

-          Valamit tisztáznunk kell.

-          Mondtam már, hogy nem foglak reggel kidobni az ágyamból. Egyszerűen csak fontos a szex egy kapcsolatban. És pénteken miután végeztünk ezt te is így fogod látni. –mosolygott

-          Nem erről van szó. – sóhajtottam- hanem tegnap láttalak a parkban. Amikor elvittek a rendőrök. Mi történt Zayn? Miért vittek el? És mikor engedtek el?

-          Alexa! Szerintem mindkettőnknek vannak titkaink amiket nem mondunk el egymásnak. – nézett rám mérgesen

-          Szerintem pedig az őszinteség a legfontosabb egy kapcsolatban! – nem ijedtem meg a szúrós szemeitől- és ameddig nem mondod el, hogy mi történt, addig felejtsd el a péntek estét!

-          Nekem egy lány nem fogja megmondani, hogy mit csináljak!

-          Csak annyit kértem, hogy legyél velem őszinte! Szóval mi történt tegnap este? Ott voltak a kedves drogos barátaid is. –mondtam szarkasztikusan a kedves szót –mégis mit csináltatok?

-          Szóval szerinted mi történt, drága? –kérdezett vissza ő is szarkasztikusan

-          A drogok miatt vittek el ugye?

-          Jól gondolod.

-          Akkor mégis, hogy lehet, hogy már nem vagy bent?

-          Úgy, hogy nem találtak nálunk semmi illegálisat. Valaki beköpött minket.

-          Ez nem meglepő, hiszen tök nyilvánosan csináljátok.

-          A barátaim rád gyanakodnak. Alexa, ha kiderül, hogy te voltál. Biztos, hogy megbosszulják.

Teljesen berezeltem.

-          De hát nem én voltam. –mondtam félénken

-          Én hiszek neked. De ők ebben nem biztosak.

Átölelt és a hátamat simogatta nyugtatás képpen.

-          Ne félj nem fognak bántani. Megígérem.

Lenyugodtam szavai hallatán. Ezt ő is észrevette.

-          Szóval akkor a péntek marad ugye?

-          Igen. -mosolyogtam

-          Gyere, hazaviszlek, látom rajtad, hogy mindjárt megfagysz.

-          Aha. Ugye télen nem motorral szoktál közlekedni?

Nevetett.

-          Nem. Legközelebb már kocsival fogsz látni.

Megfogtuk egymás kezét és elsétáltunk a motorig. A házunk előtt még utoljára megcsókolt és elment. Nagyon boldog voltam lesem lehetett vakarni a mosolyt az arcomról.

Aztán beléptem a nappaliba és a szüleim mérges pillantásával találtam szemben magam.

-          Ki volt az a fiú, aki hazahozott?- kérdezte apa felhúzott szemöldökkel