Zayn hazavitt megvárta, míg leszálltam a motorról és átadtam
a sisakom, majd semmi köszönés nélkül el is tűnt. Megharagudott rám, amiért nem
nála alszom?
Alig vártam, hogy végre a puha ágyikómba fekhessek.
Szerencsére a szüleim még nem voltak otthon. Gyorsan lezuhanyoztam, hogy végre
kijöjjön belőlem ez az undorító kocsmaszag és benéztem Dan szobájába, hogy
alszik-e már. Szerencsére igen, megkönnyebbülten lefeküdtem aludni.
Másnap 10-kor keltem. Az öcsém suliban, a szüleim dolgoznak
szóval enyém a ház. Ami nálam annyit jelentett, hogy egész délelőtt a kanapén
feküdtem és különböző zenecsatornákat néztem. Egy óra múlva beugrott, hogy ha
már itthon vagyok a bőrömre is szánni kéne egy kis időt, szóval felhelyeztem
egy arcmaszkot. Most végre egyedül, nyugalomban végre ki tudom relaxálni magam,
elfeküdtem a kanapén és lehunytam a szemem.
Egyszer csak a csengőnk jellegzetes hangjára lettem
figyelmes. Ki a fene keres ilyenkor? Még minimum 25 percig magamon kell
tartanom az arcpakolásomat, és így senki nem láthat meg úgy nézek ki, mint egy
zombi. Ráadásul tuti kihallatszik a zene az utcára is, szóval le sem tudnám
tagadni, hogy van itthon valaki. Gyorsan kinéztem az ablakon és megláttam, hogy
a legjobb barátnőm áll az ajtóban: Debby. Mit keres itt ilyenkor, hiszen még
suliban lenne a helye. Végülis ajtót nyitottam neki, hiszen lányok vagyunk
mindannyian szoktunk arcmaszkot viselni.
-
Úristen rajtad meg mi a fene van? –szakadt a
röhögéstől amikor meglátott
-
Mégis minek látszik?
-
Oké, egy picit röhejes, de előttem nem kell szégyellned
magad, tudod mit csináljunk egy fényképet és tegyük ki facebookra. – még mindig
fülig ért a szája
-
Igazán örülök, hogy ilyen jó kedved van. –
mondtam én is erőltetett vigyorral
-
Na, de azért jöttem, mert elmaradt az utolsó két
óránk és gondoltam áthozom a házikat és megkérdezem hogy vagy. Találkoztam reggel
anyuddal és mondta, hogy mi történt. Elmesélnéd részletesebben is? Nagyon
aggódtam érted!
-
Persze. Gyere beljebb. – mondtam kedvesen a még
mindig az ajtóban álló Debbynek
Mindent elmondtam neki a balesettől kezdve a tegnap este
történtekig.
-
Húha hát először is motoros a srác? Úristen hozz
össze valamelyik motoros haverjával, légysziiii. –könyörgött
Emlékeztek, amikor említettem, hogy a legjobb barátnőm hogy
odavan a motorosokért? Hát igen Debbyről beszéltem.
-
Másodszor nem gondolod, hogy túl „extrém” neked
Zayn? – rajzolt macskakörmöket a levegőbe –nem félsz tőle? Elég ijesztő barátai
vannak az elmondásod alapján.
-
Nem tudom. – sóhajtottam- Igazából nagyon
kedves, de tegnap elég rendesen megijedtem a baráti társaságától, tudod mit
mondanak? Madarat tolláról, embert barátjáról.
-
Nem tudom Alexa nem ismerem, ami remélem nem
marad így sokáig. De ha tetszik, akkor nyugodtan randizgass vele. Ha pedig úgy
érzed valami nem stimmel, akkor pedig lekoptatod. Ilyen egyszerű.
-
Igazán örülök, hogy te csak ilyen egyszerűnek
találod. De tegnap azt mondta, hogy komoly szándékai vannak velem. És nagyon
örültem, hogy tényleg érdeklem őt.
-
De utána azt is mondtad, hogy le akart fektetni.
Lehet csak azért mondta, hogy jobban megbízz benne és belemenj az ötletébe. Még
csak pár napja ismered ne éld bele magad nagyon jó? Tudod, hogy féltelek. –ölelt
meg
-
Rendben megígérem. És azt is, hogy mindenről
tájékoztatni foglak és hogy hamarosan bemutatlak neki. – ezt már vigyorogva
mondtam, hogy oldjam a hangulatot
-
Oké. – mosolygott- Akkor holnap már jössz suliba
ugye? Reggel találkozunk. Szia.
-
Szia Debby.
Végre újra enyém volt a ház és lemoshattam magamról ezt az
undorító arcmaszkot. Elgondolkoztam Debby szavain és rájöttem, hogy igaza van
nem kéne még magam teljesen beleélnem ebbe a kapcsolatba. Szinte alig ismerem
Zaynt. Óvatosnak kell vele lennem.
A délutánomat már a szobámban töltöttem és egészen estig ki
sem mozdultam onnan. Bepakoltam holnapra és fél 7-kor lementem megvacsorázni.
-
Mit szólnátok hozzá, ha elmennénk sétálni? Egész
nap ki sem mozdultok a szobátokból, most legalább levegőzhetnétek egy kicsit. –
mondta apa nekem és Dannek.
-
Felőlem mehetünk. – mondtam közömbösen
20 perc múlva el is tudtunk indulni. Már kezdett sötétedni
és az idő is nagyon lehűlt. Kezdtünk fázni ezért lerövidítettük az utunkat. Épp
egy eldugottabb parkban sétáltunk amikor egy szirénázó rendőrautó haladt el
mellettünk és megállt egy csapat gyerek mellett.
Vagyis amikor közelebb értünk
megláttuk, hogy már nem is annyira gyerekek. Bár már sötét volt azt ki tudtam,
hogy Zayn haverjai azok. Erősen reméltem, hogy Zayn nem lesz köztük, de
tévedtem, ugyanis az egyik utcai lámpa pont megvilágította Zayn-t ahogy
beültették a rendőrautóba. Ő nem vett észre engem, de nagyon kíváncsi voltam,
hogy miért viszik el őket és a barátait.
-
Látod Alexa, ilyenkor veszem észre, hogy milyen
szerencsés vagyok, hogy te nem tartozol ilyen emberek közé és soha nem
hazudozol nekem. Annyira tudom sajnálni az ilyen gyerekek szüleit. Most
teljesen megalázhatják magukat a rendőrségen.–mondta nekem apa és közben rám
mosolygott
Inkább nem szóltam erre semmit. Szinte teljesen biztos
voltam benne, hogy a drog miatt vitték el őket. Mi van, ha épp tegnap jött
volna értük a rendőrség a kocsmába, amikor éppen velem voltak. Hiszen az
asztalra is simán kitették a drogot és akárki beköphette őket, akit csak felénk
nézett. Az biztos, hogy az apám soha többet nem tudna bennem megbízni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése