2013. október 30., szerda

IV. fejezet



Másnap reggel végül is arra a döntésre jutottam, hogy mivel nekem a hétvégén agyrázkódásom volt ezért minimum két napig nem kéne suliba mennem fejfájásra hivatkozva. Ez eddig teljesen rendben van, de mit fogok mondani, hova megyek este 10-kor? Nos igen, ezen valószínű egész nap gondolkozni fogok. 9-re beértem az orvosi rendelőbe ahol kértem magamnak igazolást és hazamentem, majd visszafeküdtem aludni. Már csak délután keltem fel és Zayn jutott eszembe. Lehet, hogy ő nem jár suliba, de dolgozik akkor meg hogy a fenébe lehet energiája hétfőn buliba menni? Ennyire lazán veszi, csak azért mert családi vállalkozásuk van?

-          Alexa, ma este el kell mennünk apáddal egy megbeszélésre. Nem gond, ha egyedül hagyunk titeket? – kérdezte anya
-          Á, dehogyis. Menjetek csak. – mondtam mosolyogva
Hogy nekem hogy lehet ekkora szerencsém? Simán leléphetek mindenféle magyarázkodás nélkül. Az öcsém meg észre sem fogja venni, hogy nem vagyok itthon, úgyis csak a számítógép előtt ül egész nap.
A szüleim már 7-kor elmentek, szóval bőven ráértem készülődni. Küldtem Zayn-nek egy sms-t, amiben leírtam a címemet. Közben azon gondolkoztam, hogy milyen buliba fog vinni. Milyen emberek közé? 9-re már teljesen kész voltam. Ekkor lejött az öcsém a szobából.
-          Hát te hova készülsz?
-          A suliba lesz bál, arra kell mennem. Mi vagyunk a szervező osztály és muszáj ott lennem.
-          Ilyen ruhában??
-          Miért?
-          Ennél rövidebbet nem találtál?
-          Hahaha. Nagyon vicces vagy Dan.
-          Jó, hát te tudod. Na szia. Jó szórákozást!
-          Köszi.
Ezzel vissza is vonult a szobájába én pedig bekapcsoltam a tv-t.
10 után hallottam, hogy Zayn megérkezett. Felvettem a dzsekimet és kimentem hozzá.
-          Húha. Nagyon csinos vagy. De biztos, hogy ebben a ruhában akarsz te motorra ülni?
-          Hát van más választásom?
-          Nincs. Pattanj fel!
Bár még mindig nem igazán kívánkoztam motorra ülni, de Zayn mögött biztonságban éreztem magam. És hát igaza volt, nem volt túl jó ötlet ebben a ruhában motorra ülni kint volt mindenem és fáztam is. De már mindegy. Őszintén szólva megvolt bennem a remény arra, hogy majd kocsival jön értem, de hát úgy tűnik hozzá van nőve a motorjához. Sosem értettem mit találnak a fiúk annyira menőnek a motorozáson. A másik kérdésem pedig, hogy a lányok miért vannak oda a motoros fiúkért? Az egyik barátnőm is mindig arról álmodozik, hogy majd motoros pasija lesz. Mégis mi abban olyan menő? Ráadásul szerintem veszélyes is.
-          Megérkeztünk. – vette le Zayn a sisakját és átadtam neki én is az enyémet.
-          Zayn ez egy kocsma.
-          Miért mire gondoltál, hova viszlek hétfő este, hm hercegnő?
-          Hát nem is tudom, de ennél kulturáltabb helyre. A kocsma nem egy lánynak való hely. Ide alkoholisták járnak.
-          Nem, ide a barátaim járnak. Ne legyél már ennyire beképzelt jó? Nem vihetlek minden este étterembe.
-          Hát azt nem is vártam el. És nem vagyok beképzelt, csak másra helyre gondoltam, ha ezt tudom, nem ebben a ruhában jövök.
-          Senki nem kérte, hogy ebbe gyere.
Elindultunk a bejárat felé. Oké tényleg nem tűnt a legutolsó lepukkant kocsmának, de szerintem normális ember nem hoz ide senkit a második randiján. Ahh már megint jól kezdődik…
Ahogy beléptünk minden szempár ránk szegeződött, a mai napon már vagy tízszer megbántam, hogy így öltöztem fel mindenkin farmer volt. Máskor lekell egyeztetnem vele, hogy mégis hova akar vinni.
Zayn egy olyan asztalhoz vezetett ahol nagyon félelmetes emberek ültek legalábbis számomra. Mindegyik tele volt tetoválva és egy csomó piercing volt rajtuk. A lányok sem voltak kivételek ők is ugyanúgy néztek ki.
-          Zayn lemaradtam valamiről? Talán szilveszteri buliba megyünk vagy mi ez a sok csillogás rajtad kislány?
Jól kezdődik.
-          Nem. Csak félreértettem Zayn sms-ét. Azt írta, hogy buliba visz. – néztem rá
-          Hát itt van zene is meg pia is. Pont, mint egy buliban.
-          Hétfő van kislány milyen bulira gondoltál?
-          Megkérhetlek rá, hogy ne kislányozz?! –akkár mennyire is ijesztő volt a pasi, de nagyon felbosszantott muszáj volt visszaszólnom.
-          Oké, oké. Befogtam. –tette fel kezeit védekezésképpen
-          Zayn mutass be a barátnődnek. – kezdte terelni a témát egy másik srác
-          Ő itt Alexa. Tudjátok, akit elütöttem.
Szóval idejött szombat éjjel is kiönteni a lelkét a barátainak.
A többiek egyesével bemutatkoztak majd a fiúk elmentek a pulthoz italért.
-          Zayn teljesen ki volt borulva aznap amikor elütött téged, rettegget attól, hogy ráhívják a zsarukat.
-          Gondolom már nem először volt gondja velük, igaz?
-          Ja. – mondta flegmán a csaj, nem akartam rákérdezni, hogy milyen rendőrségi ügyei voltak eléggé unszimpatikusnak tűnt a lány.
-          Mondta, hogy egy nagyon szép lányt ütött el. És mi tanácsoltuk neki, hogy a kórházba vigyen neked virágot. Sőt a virágboltba is én kísértem el, nem tudott egyedül választani. –közölte velem ezt már egy kedvesebb lány, ő már másabb volt, mint a többiek csak egy piercingje volt az orrában és tetoválást sem láttam rajta, ráadásul szőke haja volt, míg a többieknek mind fekete.
-          Valahogy gondoltam, hogy magától nem jutott volna eszébe. –mondtam ezt már mosolyogva
Közben a fiúk is visszaértek.
-          Szóval Alexa van valami káros szenvedélyed cigi, drogok? – kérdezte egy másik fiú
-          Nem igazán élek ilyenekkel. –válaszoltam kissé zavarba
-          És nem akarod kipróbálni valamelyiket? –húzta fel a szemöldökét
-          Nem igazán szeretném.
A többiek nem szólaltak meg csak figyelték a társalgásunkat. Egy kis ideig csend következett majd  kis zacskók kerültek elő pár srác zsebeiből. Mindegyikben egyforma pirulák voltak.
-          Megkérdezem még egyszer, biztos?
-          Teljesen biztos. –mondtam határozottan
Ezután mindenki kiborította az asztalra a zacskók tartalmát majd mindenki vett egy- egy szemet. Amikor Zayn nyúlt volna a keze után kaptam.
-          Kérlek ne. –súgtam neki adta
-          Attól még, hogy te ilyen nyápic, nem kell, hogy Zayn is az legyen. –mondta egy másik unszimpatikus csaj
-          Csak nem szeretném, ha tönkre tenné magát.
-          És mond csak mióta ilyen fontos ő számodra? Ha jól tudom, csak mindössze pár napja ismeritek egymást. Még csak nem is jártok, ugye? Ezt csak beképzeled magadnak. Zayn-nek maximum csak annyira kellesz amíg megdug téged és utána már az utcán sem fog köszönni neked. –mondta ezt már úgy, hogy közelebb hajolt
Itt telt be nálam a pohár, felálltam és kirohantam az épületből. Miért utál engem mindenki? Abszolút nincs rá oka, még csak nem is ismer engem. Akkor miért szemétkedik?
Az utcán futva hallottam ahogy Zayn utánam kiabál.
-          Alexa, állj már meg!
Nem kellett sok és beért engem.
-          Ne törődj vele. Ha jobban megismered rájössz, hogy jó fej. Ezeket csak el kell engedned a füled mellett.
-          Egyáltalán hallottad te, hogy mit mondott?!
-          Gyere vissza és megbeszéljük együtt!
-          Dehogy megyek! Soha többé nem akarok találkozni velük.
-          Miért mondta azt, hogy csak arra kellek neked? –kérdeztem félénken
-          Hülyeségeket beszél össze-vissza. Felejtsd el. –végig simított az arcomon
-          De igaza van, mi csak randizgatunk. Egyáltalán akarsz tőlem valami komolyat?
-          Persze. –mosolygott- nem fogsz bennem csalódni, megígérem.
-          Miért volt velem bunkó az a lány? –kérdeztem már nyugodtabban
-          Mert régen együtt voltam vele. De annak már vége van. Nem jelent számomra semmit.
-          De ő még mindig szerelmes beléd.
-          Tudom. De nem tudok mit tenni. Muszáj találkoznom vele, ő is a baráti körömbe tartozik, ugye ezt megérted?
-          Meg. – lesütöttem a szemem
-          Zayn. Nem akarok oda visszamenni. Inkább haza mennék.
-          Nem szeretnél inkább hozzám jönni? –kérdezte és közben a nyakamhoz hajolt majd elkezdte azt csókolgatni
Ellöktem magamtól, ismét eszembe jutottak annak a lánynak a szavai.
-          Most beszéltük meg, hogy nem csak egy éjszakára kellek!
-          Attól még nálam töltheted az éjszakát. Nem foglak reggel kirúgni és azt mondani, hogy ennyi volt és felejtsük el egymást.
-          De még nem szeretném. Nekem ehhez idő kell.
-          Rendben. Akkor hazaviszlek.
Igazából nem akartam könnyűvérűnek tűnni, hogy a második randi után máris lefekszem vele. Főleg nem egy ilyen nap után. A legfontosabb dolog pedig, hogy még szűz vagyok és nem tudom, hogy ezt Zayn hogyan fogadná.

2013. október 28., hétfő

III. fejezet




Reggel egyszerre megnéztem a telefonom, hogy tényleg kaptam-e sms-t. Most 11 óra van szuper lesz még elég időm elkészülni és kitalálni mit mondjak a szüleimnek. Sokat nem szenvedtem magammal. Ebéd után lezuhanyoztam és hajat mostam, felvettem egy farmert, a kedvenc felsőm és a barna dzsekimet. A tükör előtt állva elégedetten nyugtáztam a végeredményt. A sminkkel sem vesződtem sokat, csak korrektort használtam, szemfestéket, szempillaspirált és egy kis szájfényt.
-          Hát te meg hova készülsz? –kérdezte anyum, amikor meglátott a tükör előtt
-          A barátnőimmel megyek a cukrászdába. –hazudtam, nem szoktam neki hazudni, de azt nem mondhattam, hogy randim van azzal a fiúval, aki tegnapelőtt kórházba jutatott. Akkor biztos nem engedett volna el.
-          Jól van, menj csak. –mosolygott
Egyáltalán nem éreztem bűntudatot, amiért füllentettem, bár ez nem is olyan nagy hazugság, ami miatt kéne. Felkaptam a táskám és már otthon sem voltam. Ahhoz képest, hogy ez az első randim egyáltalán nem izgulok, sőt magabiztosnak érzem magam. Remélem, végig ilyen maradok. A buszmegállóban kb. 20 percet késett a busz, hihetetlen, hogy ilyenkor késik, persze amikor reggel iskolába kell mennem akkor mindig pontosan jön. A helyi járaton a 4. megállóban le is szálltam és szinte rohantam a kávézóba és csak reménykedni tudtam benne, hogy Zayn még ott van, tudom, hogy bunkóság késni főleg az első alkalommal, de majd csak megérti.

A Starbucks ajtaján belépve a szemem rögtön Zaynen akadt meg. Nem volt egyedül. Egy csajjal csókolózott éppen. Abban a percben úgy éreztem, egy világ tört össze bennem. Nem voltam belé szerelmes, ennyi idő alatt még nem lehet, de tetszett. Nagyon is. És az a fájdalom, amit akkor éreztem… Könnyek gyűltek a szemembe és csak bámultam őket megkövülve. Hogy ültethetett fel ennyire? Engem hívott el és vele smárol?? Amikor befejezték Zayn rám kapta a tekintetét. Nem akartam, hogy lásson és beszélni pedig főleg nem akartam vele egyszerűen csak el akartam tűnni onnan amilyen gyorsan csak lehet, így hátat fordítottam és kirontottam az ajtón.
Úristen! Miért pont velem történik ez?! –ez a kérdés járt a fejemben, amíg valaki el nem kapta a karom és visszarántott
-          Hova mész? –kérdezte Zayn feldúltan. Még ő ideges??
-          Szerinted majd végignézem, ahogy azzal a ribanccal enyelegsz?
-          Figyelj, sajnálom, ő egy régi ismerősöm odaült mellém elkezdtünk beszélgetni és egyszer csak megtörtént. Amúgy hogy ribancozhatod le? Még csak nem is ismered?! –az utolsó mondatnál ismét felemelte a hangját
-          Először is mi az, hogy egyszer csak megtörtént? Engem hívtál el! Miért nem mondtad meg neki, hogy randid lesz?! Másodszor meg, kinézetre megmondom, hogy egy ribanc ugyanis egy normális lány nem vesz fel annyira mini szoknyát, amiből teljesen kilátszik a segge!
Zayn erre röhögésben tört ki. Ez kitűnő alkalom volt arra, hogy kiszabadítsam a karom és folytassam az utam.
-          Várj már! – ismét elkapott
-          Mi van?
-          Olyan szexi vagy amikor ideges vagy. – mosolygott
Itt már teljesen kész voltam. Megbántott és most képes ilyennel jönni. Legszívesebben felpofoztam volna.
-          Engedj már el! És többet ne keress!
Továbbra sem engedett el. Sőt még közelebb húzott magához.
-              Alexa.. tudom, hogy elbasztam. Sajnálom. Adj még egy esélyt és ígérem, hogy jóvá teszem. Na, mit szólnál hozzá, ha most elmennénk egy másik kávézóba? Hm? Benne vagy?- ezt már
olyan közel mondta, hogy a szánk majdnem összeért. A szívem pedig olyan gyorsan dobogott közbe, hogy alig hallottam mit mond. Végül csak bólogatni tudtam.
Most haragudnom kéne magamra is, amiért beleegyeztem. De nem tudtam másra gondolni csak Zaynre és arra a tényre, hogy az egyik karjával átölelve sétálunk át a két utcával arrébb lévő kávézóba. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Csak csendesen sétáltunk. Zayn az ajtóban illedelmesen előre engedett és egy eldugottabb sarokban foglaltunk helyett egymással szembe. Jelen pillanatban nem tudtam mást csinálni csak a szemeibe nézni és mosolyogni. Ő is ugyanazt tette. Egymás bámulását a pincérnő zavarta meg az italrendelésünkkel. Miután kértünk, Zayn szólalt meg először.
-          Szóval hány éves is vagy?
-          17. És te?
-          20.
Ez után már nekem is megjött a kedvem a társalgáshoz, és a családjáról meg a munkahelyéről beszélgettünk. Megtudtam, hogy még otthon lakik, az apukája autószerelő műhelyébe dolgozik, és hogy nincs testvére. Ez alatt az idő alatt teljesen elfeledkeztem, hogy mi is történ pár perccel ezelőtt. Zayn ismét nagyon kedvesnek tűnt. Két órán keresztül beszélgettünk egymással. Ezalatt, egyszer sem merült fel sem a baleset, sem pedig a lány akivel Zayn smárolt. Teljesen nyugodt és jókedvű voltam Zayn társaságában. Mintha a világon semmi gond nem lenne.
-          Hazaviszlek. –ajánlotta fel
-          Nem kell. Megyek busszal.
-          Biztos? –olyan aranyos volt
-          Persze. Majd talán legközelebb.
-          Szóval szeretnéd, ha lenne legközelebb? –kérdezte vigyorogva
Teljesen zavarba jöttem.
-          Hát én nagyon jól éreztem magam az első 10 perc után.
-          Rendben. Majd jelentkezem. –kacsintott és adott egy puszit az arcomra
-          Szia.
-          Szia.
Csak ennyi? Majd jelentkezik? És csak egy puszi? Most akkor mégsem tetszem neki? Direkt szórakozik velem?!
-          Na milyen volt? –kérdezte anya, amikor beléptem az ajtón
-          Micsoda? –teljesen meglepődtem
-          Hát a cukrászda?
-          Jaaa. Jó volt. –el is felejtettem, mit mondtam neki
-          Csalódottnak tűnsz.
-          Pedig nem vagyok. Mondom, jó volt. – erőltettem mosolyt az arcomra
Végül is a közepe tényleg jó volt, csak az eleje meg a vége nem.
Amikor lefeküdtem aludni végig Zayn járt az eszembe. Vajon jól döntöttem, amikor mégiscsak beültem vele valahova vagy inkább haza kellett volna jönnöm? De amikor olyan közel húzott magához teljesen elgyengültem. Még sosem éreztem ilyet. Ha nem mondom neki, hogy „legközelebb” akkor eszébe jutott volna felhozni, hogy megint találkozzunk?

Hajnali 3-kor megint megszólalt a telefonom. Rögtön tudtam, hogy Zayn az, más nem ilyen elvetemült, hogy még ilyenkor is fent legyen.
„Holnap buli? 10-re érted megyek.”
Mi? Holnap hétfő és nekem másnap is iskolába kell mennem, akármennyire is gyűlölök bejárni. Egyáltalán milyen buli az amit hétfőn tartanak? Mégsem tudtam neki nemet mondatni.
„Jó, de nem maradhatok sokáig. Kedden iskolába kell mennem.”
Gyorsan megkaptam a választ.
„Ne legyél már ennyire stréber. Nem mész be.”
Pff én stréber? Nem tartozom a jó tanulok közé, viszont elég nehéz suliba járok, és nem maradhatok le. És majd pont ő fogja megmondani, hogy mikor menjek be és mikor lógjak?!
Már nem volt kedvem válaszolni, inkább holnap este beszélem ezt meg vele.