VIII. fejezet

Debby bólogatott majd leült az egyik székre. Szerintem még mindig nem dolgozta fel azt amit az előbb látott. Na most biztos meglesz a véleménye Zaynről és a társaságáról. Zayn segített beülni a kocsiba és egyenesen a kórház felé vette az írányt. Egész úton nem szólt hozzám, de láttam rajta, hogy iszonyúan ideges. Én sem tudtam megszólalni. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz ezek után? Vajon ez a pár idióta hallgat majd Zaynre és többet még csak a közelembe sem jönnek vagy pedig akármikor elkaphatnak és megölhetnek? Hiba volt Zaynnel kapcsolatot létesítenem?

Megérkeztünk a kórházhoz, ahol szerencsére nem kellett sokat várnom és hamar behívtak a varrás nagyon fájt, hiába az érzéstelenítő. Amikor kijöttem az orvostól Zayn az egyik széken ült és csak maga elé bámult.

-          Zayn, kész vagyok mehetünk. –próbáltam mosolyogni

Ekkor ő is visszamosolygott rám.

-          Nagyon fájt? –kérdezte és közben gyengéden végigsimított a varrat mellett.

-          Kibírtam.

-          Haragszol rám? –kérdezte már komolyan

-          Miért tenném? –meglepődtem ezen a kérdésen

-          Mert miattam van ez az egész, ha nem mutattalak volna be nekik, akkor most nem lennénk itt….megint.

-          De időben jöttél és nem lett semmi baj. Egyáltalán nem haragszom rád. –mondtam nyugodt hangon

Felállt és megölelt.

-          Na gyere. Főztem neked. –karolt át és elindultunk a kijárathoz

-          Te tudsz főzni?

-          Aham, és mindjárt megízlelheted, hogy milyen jól. –kacsintott

Hmm, tényleg istenien főzött. Sült csirkét csinált fűszeres szósszal és desszertként pedig palacsintát sütött. El is feledkeztem a ma szerzett sebemről.

-          Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól főzöl.

-          Nem csak a konyhában teljesítek jól, hercegnőm. – mosolyodott el

Tudtam, hogy mire gondol, de ma nagyon nem volt kedvem hozzá.

-          Zayn, én ma még nem akarok lefeküdni veled. Ugye nem haragszol?

-          Nem. Megértelek. De ugye attól még itt alszol? –láttam a csalódást a szemében

-          Persze. – mosolyogtam

A korai vacsora után leültünk a nappaliba és megnéztünk egy vígjátékot a Nagyfiúk 2-öt, hamar be is sötétedett én pedig már rohadt fáradt voltam. Csak is arra vágytam, hogy végre aludjak egy jót, amit Zayn is hamarosan észrevett.

-          Hm, fáradt vagy édes? –simogatta meg a hátamat

-          Aham. – néztem rá már elég kómás szemekkel

-          Gyere, megmutatom, hol van a fürdőszoba. De ha ennyire fáradt vagy talán segíthetek lezuhanyozni. – kacsintott

-          Megoldom egyedül is. – mosolyogtam

Körülbelül 20 percig voltam bent közben átgondoltam a mai napom és volt, hogy elsírtam magam ilyenkor a szám elé tettem a kezem nehogy Zayn meghallja és bűntudata legyen, nem akartam neki is fájdalmat okozni. Elég volt, ha csak én szenvedek, őszintén nagyon féltem, hogy mi lesz ezek után mi lesz ha Debbyt is bántani akarják majd? Legszívesebben minden nap minden percében csakis Zayn közelében lennék. Vele biztonságban érzem magam. Végre sikerült egy picit összeszednem magam és kijönni a fürdőből. Zayn épp akkor közeledett a fürdő felé.

-          Minden rendben hercegnő? Olyan pirosak a szemeid?
Ugye nem sírtál? – kérdezte szomorúan

-          Dehogyis, csak fáradt vagyok ennyi az egész.

-          Oké. Menj be a szobámba mindjárt megyek én is.

Ezután helyet cseréltünk és Zayn következett a zuhanyzással. Semmire sem vágytam jobban, mint hogy végre lefeküdjek és elnyomjon az álom. Nem akarom, hogy Zayn sírni lásson. Pedig ennek nagyon nagy esélye van hacsak el nem alszok 10 percen belül…

Zayn szemszöge:

Nagyon féltettem Alexát. Az biztos, ha elkapom azt az öt balfaszt letépem a fejüket. A mai után még nem egyáltalán nincsenek lerendezve. El sem tudom képzelni, hogy gondolták, hogy bántsák a barátnőmet vagy esetleg megöljék… Ebbe bele sem szeretnék gondolni. Valahogy meg kell őt védenem, de hogyan? Talán ha minden nap vinném és érte mennék a suliba. Igen ezt megtenném érte, de ő mit fog hozzá szólni? Ezt holnap mindenképpen meg kell beszélnem vele. Látom rajta, hogy nagyon megviselte a mai nap. Mi a faszt csináljak?! És beleütöttem egyet a csempébe. Miután kidühöngtem magam végre kiszálltam a zuhany alól és bementem Alexához, aki épp a fal felé volt fordulva és csak zokogott.

Bebújtam mellé és próbáltam vigasztalni és közben a hátát simogattam.

-          Mi az édesem? Miért sírsz? – majdnem megszakadt a szívem

-          Zayn nagyon félek. Mi lesz, ha Debbyt is bántani fogják?

-          Nem fogják megígérem. Holnap majd beszélek velük többet nem fognak a közeledbe menni. Nem lesz semmi baj. Senki nem bánthat. Ott leszek melletted mindig. Ne sírj. – még hogy beszélni… szét fogom verni azt a kurva okos fejüket!

-          Rendben.

Éreztem rajta, hogy kezd megnyugodni és már nem remegett annyira, mint mikor bejöttem a szobába.

-          Aludjunk édesem. – lefektettem magam mellé és amennyire csak lehet közel húztam magamhoz és egész éjjel simogattam. Éreztem, hogy hamar elaludt, de én egyáltalán nem tudtam csak a holnap járt az eszembe.

Kommentek

Sziasztok! A legközelebb csak a téli szünetben tudok részeket hozni. :)
Addig is örülnék, ha páran komiznátok, hogy tetszik-e a blogom.

VII. fejezet

Sziasztok! Láttam, hogy egyre többen pipálgattok ami jó, de szeretném, ha páran írnátok komikat is. :)

Aztán beléptem a nappaliba és a szüleim mérges pillantásával találtam szemben magam.

-          Ki volt az a fiú, aki hazahozott?- kérdezte apa felhúzott szemöldökkel

-          Sziasztok. Ő csak egy barátom. – mondtam teljesen zavarban

-          Nem úgy volt, hogy itthon maradsz, mert fáj a fejed? – nem hagyta abba a faggatózást

-          De. Csak felhívott, hogy segítenem kéne neki és hogy csak 10 perc az egész. És már ő is sokszor segített nekem, nem mondhattam nemet.

-          Szóval csak 10 percet voltál távol, igaz?

-          Igen.

-          Nos, már egy órája itthon vagyunk. Most szépen hagyd abba a hazudozást és mond meg, hogy ki volt az a fiú és mit csináltatok együtt. Nekem egyáltalán nem úgy tűnt mintha csak barátok lennétek! –üvöltött apám

A fenébe most mit mondjak? Az igazat nem mondhatom meg, mi lenne, ha az is kiderülne, hogy ő volt az akit tegnap este a rendőrök elvittek?

-          Jól van. Nem kell kiabálni. Az iskolámba jár. Néha szokott nekem és pár osztálytársamnak segíteni matekból. Miután elmentetek a mamához felhívott, hogy nincs-e kedvem moziba menni. És én igent mondtam.

-          És mi van a fejfájásoddal?

-          Vettem be gyógyszert.

Végül is annyi igaz a történetből, hogy tényleg moziban voltunk.

-          Rendben. Máskor azért írhatnál egy sms-t, hogy nem vagy itthon. És ugye azt nem is kell mondanom, hogy nincs több hazudozás.

-          Ígérem nem lesz.

-          Máskor meg inkább hétvégén menjetek moziba.

Bólintottam és felmentem a szobámba. Húú ezt könnyen megúsztam. Pár perc múlva anyám kopogott be az ajtón.

-          Na mesélj egy picit arról a fiúról. - mondta mosolyogva

Elpirultam

-          Szóval hány éves?

-          Hát ….. 19.

-          Szóval végzős?

-          Igen.

-          Valamikor meghívhatnád vacsorára.

-          Anya, még nem akarom.

-          Jól van. Na, megyek. Tanulj.

-          Rendben. Jó éjt.

Tényleg nekiálltam egy picit tanulni, de nem tartott sokáig, ugyanis csak Zaynre tudtam gondolni és a péntekre. Egy picit tartók az első alkalomtól. Mindent jól akarok csinálni, nagyon remélem, hogy nem fogok szerencsétlenkedni, legalábbis sokat. Holnap még fehérneműt is kell vennem, valamit amiben tényleg jól nézek ki.

Másnap elég kipihenten ébredtem, ami egyáltalán nem jellemző rám a hétköznapokon. Ami a legdurvább, hogy mosolyogva indultam el az iskolába.

Hm, ilyen szerelmes vagy? –kérdezte anya fülig érő szájjal, erre nem válaszoltam semmit, csak elköszöntem és már kint is voltam az utcán. Úgy éreztem a mai napomat semmi sem ronthatja el. Egész jól is telt el minden órám. Aztán amikor indultam hazafelé kaptam egy elég fura sms-t.

„Hamarosan véged!”

Majd 10 perc múlva egy másikat.

„Könyörögni fogsz az életedért te kis mocsok!”

Mindkét sms ismeretlen számról jött, azt hittem, hogy biztos csak rossz számra küldték, majd a harmadiknál leesett, hogy ezek a fenyegetéseket igenis nekem szánják.

„Tudjuk hogy te dobtál fel minket a zsaruknál”

Úristen ezek Zayn haverjai! Mégis honnan tudták meg a számomat? És miért fenyegetnek, azt hittem, hogy Zayn világosan elmagyarázta nekik, hogy nem én voltam. De hát nem gondolhatják komolyan! Mégis mit csinálhatnának? Elkapnak az utcán egy tucat ember előtt és ott vernek halálra? Csak fenyegetőznek. Próbáltam lenyugtatni magam, több-kevesebb sikerrel. Gondoltam inkább most megyek be a fehérneműboltba, amíg be nem sötétedik. Minél előbb otthon akartam már lenni. 10 perc alatt készen is lettem, és tudom furcsán fog hangzani, de közben lenyugodtam és már nem gondoltam az sms-ekre. Otthon egész nap zenét hallgattam és Debby-vel chateltem nem említettem neki semmit a mai „élményemből” inkább csak hülyeségeket írtunk egymásnak. És persze azt is megemlítettem, hogy holnap Zayn értem jön a suli elé, szóval lesz esélye találkozni vele.

Másnap reggel egész izgatott voltam lezuhanyoztam és felvettem a tegnap vásároltakat. Pakoltam be ruhát és fogkefét egy másik táskába és azt mondtam a szüleimnek, hogy ma este Debbyéknél alszom.

Nagyon lassan telt el a napom. Már alig vártam, hogy végre kicsengessenek. Már csak pár perc lett volna az órából, amikor a tanár kiborította a kávéját és engem kért meg, hogy menjek el a felmosó fáért. Körülbelül az egész sulit bejártam, amikor végre a portást megtaláltam, és elmondta, hogy a folyosó legvégén fogom megtalálni a raktárba, ahol a hátsó ajtó is van. Szóval hátsó ajtaja is van a sulinak? Én erről miért nem tudtam? A folyosó legvégén le kellett fordulnom jobbra ahol tök sötét volt, de azt láttam, hogy nem vagyok egyedül.

-          Áhh Alexa, azt hittük, hogy nehezebb lesz téged megtalálni. – mosolygott rám az egyik srác Zayn bandájából. Rajta kívül állt még ott 3 srác és a személyes kedvencem Zayn exe.

-          Ti meg mit csináltak itt? – kérdeztem egy kis remegéssel a hangomban

-          Nem kaptad meg az üzeneteinket? –kérdezte a legmagasabb és egyben legfélelmetesebb fiú

-          De. És mondani is akartam, hogy nem én voltam.

-          Hát persze. Kurva érdekes, hogy eddig még sosem történt ilyen. Csak pont azután miután te láttál minket! – jött közelebb Zayn volt barátnője

-          Na akkor ezt folytassuk odakint. –mondta a harmadik srác, aki befogta a számat és a másik kezével kirángatott az épületből – Most pedig megtanulod, hogy velünk nem szórakozhatsz.- suttogta a fülembe. Ebben a pillanatban könnyek gyűltek a szemembe. Senki nem volt a suli mögött. Ráadásul azok az osztálytermek, amelyeknek az ablaka hátra nyílik már üresek voltak. Senki sem hallotta volna meg a kiabálásom. De a srác így sem vette le a kezét a számról. Próbáltam megrúgni vagy kapálózni, de mind hiába semmi sem használt. Ekkor a csaj elővett egy kést.

-          Nos vajon Zayn mit fog szólni, ha egy picit átszabom azt az angyali kis arcocskádat? –kérdezte mosolyogva. Hányni tudtam volna ettől a ribanctól. Abszolút nem tudtam védekezni, csak remegtem és sírtam. De nem az arcomat, hanem a karomat érte az éles kés. Rettenetes fájt. Mély sebet ejtett. Ebben a pillanatban hallottam meg a csengőt, de szerencsétlenségemre senki nem jött ki ezen az ajtón.

-          Minden egyes nap, amikor tükörbe nézel és meglátod a vágásokat eszedbe fog jutni ez a csodálatos pillanat és majd megjegyzed, hogy ezentúl nem mehetsz Zayn közelébe, sőt még csak rá sem gondolhatsz. – suttogta

Istenem ez a lány teljesen bolond. Ha most nem öl akkor tuti mindenhol összevagdos.

-          Alexa merre vagy? –hallottam Debby hangját ami a folyosóról szűrődött ki. Próbáltam kiabálni, sikertelenül.

-          Ne próbálkozz! –mondta a fiú aki lefogott, ha a kis barátnőd rád talál megöljük.

Magamban mondtam egy gyors imát, hogy Debby nehogy kijöjjön. Ezek az állatok mindenre képesek. Ekkor hallottam, hogy kinyílt az ajtó.

-          Ti meg mi a faszt csináltok?! – Zayn ordított

Ekkor elengedett a fogva tartóm és végre szemközt nézhettem Zaynnel. Szikrákat hánytak a szemei a dühtől. Azonnal maga mögé húzott, ahol Debby is ált.

-          Már mondtam nektek, hogy nem ő volt! Most azonnal tűnjetek el innen!- még mindig ordított

Mind a négyen szinte futottak Zayn közeléből. Nahát ennyire félnek tőle?

-          Minden rendben édesem? –kérdezte és a karomra nézett amiből folyt a vér

-          Ühüm. – bólogattam még mindig remegtem, de szerencsére már nem sírtam, nem akartam, hogy bárki így lásson

-          Ezt össze kell varrni. Beviszlek a kórházba. –Zayn átkarolt és visszasétáltunk az osztálytermünkbe a cuccomért. Debby szótlanul követett minket. Szerencsére a terembe már nem volt senki. Összepakoltam a táskám és mielőtt kisétáltam odasúgtam barátnőmnek, hogy majd felhívom és hogy ne szóljon senkinek.

VI. fejezet

Teljesen összezavarodtak a gondolataim, mindegyikben csakis Zayn volt. Mi lehet vele? Mennyi időre ültethetik le? Vagy már ki jött? Nem bírtam tovább és megcsörgettem. Felvette:

-          Szia. Mizu? – szóltam bele zavarodottan

-          Szia. Semmi különös. Már épp hívni akartalak, hogy ráérsz-e holnap este.

-          Igen. Hova megyünk?

-          Mit szólnál egy mozihoz? Fél hétre érted megyek.

-          Oké. –mosolyogtam

-          Amúgy miért hívtál?

-          Hát csak meg akartam kérdezni, hogy mi van veled. Tegnap este olyan furcsa voltál. El sem köszöntél.

-          Egy kicsit megharagudtam, amiért nem aludtál velem. De talán majd holnap este. –hallottam, hogy nevet a másik oldalon

-          Hétköznap van és iskolába kell mennem.

-          Hát majd reggel elviszlek suliba ne aggódj.

-          Inkább nem. –mondtam komolyan

-          Rendben, de előbb-utóbb úgyis beadod a derekadat.

-          Jóéjt Zayn. - jobbnak láttam, ha itt befejezzük a beszélgetést

-          Jóéjt hercegnőm. Akkor holnap estére legyél kész, és most lehetőleg ne ruhát vegyél fel, tudod, hogy a motoron kényelmetlen lesz.

-          Oké. –forgattam a szemeimet

Szóval már kiengedték. Mi a fene történhetett! És hogy kérdezzek majd rá?

Másnap reggel az iskolában elmeséltem Debbynek a tegnap este történteket. Nem kicsit lepődött meg rajta.

-          De ugye tudod, hogy ezt senkinek sem mesélheted el. Zaynről senkinek egy szót sem. Tudod milyenek az emberek. Mindenki rajtam röhögne, hogy egy „börtöntöltelékkel” járok és egyéb más dolgokat is mondanának rám.

-          Oké tudom. Ígérem senkinek egy szót sem mondok. – mondta komolyam- de ígérd meg, hogy amint hazaérsz a moziból rögtön felhívsz- ezt már izgatottan

-          Rendben. – mosolyodtam el én is

-          Na de érted megy ugye? És gondolom a szüleid otthon lesznek. Mit mondasz ki ő?

-          Nyugi. Mindent megoldok reggel felhívtam nagyanyámat és szóvá tettem neki, hogy milyen régen hívott meg minket vacsizni. Szóval 6-kor mindenki elvonul otthonról én pedig fejfájásra hivatkozva otthon maradok. Így nem látnak majd meg semmit.

-          Ez oké, de arra nem gondoltál, hogy elfognak rángatni az orvoshoz amiért ennyit fáj a fejed??

-          Utána olvastam a neten ez természetes dolog agyrázkódás után.

-          Jól felkészültél. De eddig soha sem szoktál nekik hazudni. Nincs lelkiismeret furdalásod?

-          Fura, de nincs. Végülis az ő érdekükben teszem. Nem akarom, hogy aggódjanak értem. Nem értenék meg, hogy miért pont Zaynnel vagyok együtt. Biztos vagyok benne, hogy nem fogadnák el.

-          Te tudod. De ha tényleg olyan komolyan gondoljátok ezt a kapcsolatot mindketten, akkor egy idő után úgyis be kell nekik mutatnod.

-          Tudom. De addig még van időm. Majd megoldom. –mondtam bizonytalanul

Szerencsére ma csak 6 órám volt, úgyhogy 2 után már otthon voltam. Nekiálltam tanulni, majd öt óra után anya beszólt a szobámba, hogy ideje készülődnöm, nos igen tényleg ideje volt már csakhogy nem oda ahova ő gondolja.

-          Anya, annyira fáj a fejem.

-          Akkor vegyél be gyógyszert.

-          De a gyógyszertől elalszom. Nem lehetne, hogy itthon maradjak? Ti pedig menjetek csak nyugodtan.

-          Hát jó. –sóhajtott –pár óra és itthon vagyunk addig pihenj.

-          Rendben.

Ez az végre elmentek! Gyorsan nekiálltam készülődni. Felvettem egy hosszú ujjú felsőt és egy farmert. Tettem fel egy kis sminket és már kész is voltam. Zayn pontos volt. Felszálltam mögé és 10 percen belül már a mozi előtt voltunk. Kezdtem megszokni a motorozást. Sőt élveztem is! Amikor Zayn mögött ültem a motoron nem gondoltam semmi rosszra. Ilyenkor teljesen üres volt a fejem csak belé kapaszkodtam és élveztem az utat.

-          Kinéztem egy jó horrorfilmet.

-          Öhm. Nem hiszem, hogy engem beengednek még csak 17 vagyok.

-          Befognak engedni, higgy nekem. –mondta halál nyugodtan

Na jó ne nézzetek hülyének, de én rohadt félős vagyok. Előfordul, hogy egy-egy ijesztőbb résznél fel is sikítok. Ha most is ez fog történni az nagyon kínos lesz. Biztos, hogy Zayn többet nem fog velem szóba állni.

Zaynnek igaza volt tényleg gond nélkül kiadták nekünk a jegyeket. Ha egyedül jöttem volna vagy a barátnőimmel, akkor biztos, hogy elkérték volna a személyimet. Ahhh szóval mégis meg kell néznem azt a horror filmet. Amikor leültünk Zayn rögtön átkarolt. Annyira jó volt ilyen közel lenni hozzá és beszívni az illatát.

Hála az égnek a film mégsem volt ijesztő. De helyette volt más aggasztó dolog. Zayn folyton a combomat taperolta, próbáltam elvenni onnan a kezét, de nem adta fel. Már amikor 10-szerre csinálta ezt nem próbáltam meg ellökni és a keze egyszer csak a farmerom gombjához vándorolt és megpróbálta kigombolni.

-          Mi a fenét csinálsz? –akadtam ki és kicsit nagyobbat ütöttem a kezére a kelleténél

-          Áuu. Mégis minek tűnik? Tök sötét van nem fogja senki észrevenni, hogy mit csinálunk.

-          De nem akarom! – suttogtam

-          Ne legyél már ennyire hisztis! –szólt rám

A film hátralevő részében már nem nyúlt hozzám. A végénél pedig csak szótlanul mentünk egymás mellett.

-          Leülünk egy padra? –kérdeztem félénken

-          Persze. –mondta kedvetlenül

-          Most haragszol rám? –kérdeztem

-          Nem. De miért viselkedsz ennyire frigiden?

-          Tessék? –teljesen meglepődtem

-          A múltkor is elutasítottál és most is. Mi bajod van?

-          Mondtam már, hogy nekem ehhez időre van szükségem.

-          Ezt megis értettem, de mégis mennyire? Nem fogok hónapokig várni.

Egy kicsit megijedtem.

-          Nem is kell. –mondtam halkan

-          Akkor pénteken nálam alszol? –kérdezte felhúzott szemöldökkel

Totál begörcsöltem. Most mégis mit mondjak? Az egyik részem igent akart mondani, míg a másik nemet.

-          Ez jól hangzik. De sokat kell tanulnom. Nagyon stresszes a suli. És…

-          Kifogások. –forgatta meg a szemeit- Most mondtad, hogy stresszes vagy és segítek abban, hogy kellőképp eltudj lazulni. suttogta a fülembe, amitől teljesen kirázott a hideg

-          Igazad van. –mondtam csukott szemmel –nálad alszom.

-          Oké. Akkor pénteken a sulid előtt felveszlek mikor végzel?

-          Fél 3-kor.

-          Rendben édes, akkor készülj. –kacsintott és megcsókolt, amitől teljesen elgyengültem.

Megszakítottam a csókunkat.

-          Valamit tisztáznunk kell.

-          Mondtam már, hogy nem foglak reggel kidobni az ágyamból. Egyszerűen csak fontos a szex egy kapcsolatban. És pénteken miután végeztünk ezt te is így fogod látni. –mosolygott

-          Nem erről van szó. – sóhajtottam- hanem tegnap láttalak a parkban. Amikor elvittek a rendőrök. Mi történt Zayn? Miért vittek el? És mikor engedtek el?

-          Alexa! Szerintem mindkettőnknek vannak titkaink amiket nem mondunk el egymásnak. – nézett rám mérgesen

-          Szerintem pedig az őszinteség a legfontosabb egy kapcsolatban! – nem ijedtem meg a szúrós szemeitől- és ameddig nem mondod el, hogy mi történt, addig felejtsd el a péntek estét!

-          Nekem egy lány nem fogja megmondani, hogy mit csináljak!

-          Csak annyit kértem, hogy legyél velem őszinte! Szóval mi történt tegnap este? Ott voltak a kedves drogos barátaid is. –mondtam szarkasztikusan a kedves szót –mégis mit csináltatok?

-          Szóval szerinted mi történt, drága? –kérdezett vissza ő is szarkasztikusan

-          A drogok miatt vittek el ugye?

-          Jól gondolod.

-          Akkor mégis, hogy lehet, hogy már nem vagy bent?

-          Úgy, hogy nem találtak nálunk semmi illegálisat. Valaki beköpött minket.

-          Ez nem meglepő, hiszen tök nyilvánosan csináljátok.

-          A barátaim rád gyanakodnak. Alexa, ha kiderül, hogy te voltál. Biztos, hogy megbosszulják.

Teljesen berezeltem.

-          De hát nem én voltam. –mondtam félénken

-          Én hiszek neked. De ők ebben nem biztosak.

Átölelt és a hátamat simogatta nyugtatás képpen.

-          Ne félj nem fognak bántani. Megígérem.

Lenyugodtam szavai hallatán. Ezt ő is észrevette.

-          Szóval akkor a péntek marad ugye?

-          Igen. -mosolyogtam

-          Gyere, hazaviszlek, látom rajtad, hogy mindjárt megfagysz.

-          Aha. Ugye télen nem motorral szoktál közlekedni?

Nevetett.

-          Nem. Legközelebb már kocsival fogsz látni.

Megfogtuk egymás kezét és elsétáltunk a motorig. A házunk előtt még utoljára megcsókolt és elment. Nagyon boldog voltam lesem lehetett vakarni a mosolyt az arcomról.

Aztán beléptem a nappaliba és a szüleim mérges pillantásával találtam szemben magam.

-          Ki volt az a fiú, aki hazahozott?- kérdezte apa felhúzott szemöldökkel