2014. június 21., szombat

XVIII. fejezet

Sziasztok! Bocsánat a késésért. Kérlek írjatok komikat, hogy tudjam olvassátok a blogom. :)



Kicsit rosszul esett a dolog, de mindenki ezt tenné Zayn helyébe. Vajon szeretni is újra tudta volna? Jobb lesz, ha kiverem ezt a beszélgetést a fejemből, hiszen most én vagyok itt Zayn mellett és nem ő. Tudom, hogy ez így is fog maradni. Bementem hozzájuk, mintha semmit sem hallottam volna és kedvesen megkérdeztem, hogy segíthetek- e valamiben. Zayn neki is állított a főzésnek. Legalább addig is elterelődnek a gondolataim és ők tovább tudnak beszélgetni. Fél óra múlva Zayn kijött és segített nekem. Patricia szeretett volna egyedül lenni és gondolkozni.
-          Mit gondolsz? Hogy fog dönteni? – kérdeztem Zaynt
-          Nem tudom. De én sosem fogom ezt megbocsátani az apámnak.
-          Öhm. Értesíted Jadet, hogy nem a tiéd a baba? – kérdeztem
-          Nem. Majd az apám megteszi helyettem. – mondta maga elé bámulva, semmi érzelmet nem tudtam leolvasni az arcáról


20 perccel később dörömbölést hallottunk az ajtón. Azt hittem, hogy biztosan Yaser az. Ijedten Zaynre néztem aki beküldött a vendégszobába. Bementem de az ajtót nem csuktam be, hogy lássam mi fog történni. Három ismeretlen férfi lépett be a bejárati ajtón durván meglökték Zaynt aki elesett és üvöltözni kezdtek vele. Nagyon megijedtem, de ettől függetlenül kimentem, hogy segítsek neki. Nem jártam túl nagy sikerrel ugyanis engem is a földre küldtek és az egyik férfi lefogott. A másik kettő pedig Zaynt ütötte, kiabáltam amennyire csak tudtam, de a férfi befogta a számat. Teljes sokkba kerültem, fogalmam sem volt, hogy miért csinálják ezt Zaynnel, egy értelmes szót sem tudtam elkapni. Ekkor előkerült egy pisztoly is, Zayn fejéhez emelték, aki már alig volt eszméleténél. Sírtam és rúgtam a férfit aki engem fogott le, de nem tudtam kijutni a fogásából. Ekkor meghallottuk a szirénát a férfiak pedig amilyen gyorsan csak tudtak elmenekültek. Odakúsztam Zaynhez és próbáltam szólongatni, de semmit nem reagált. Ekkor kijött Patricia a szobából és elmondta, hogy ő hívta ki a rendőrséget. A rendőrök hamar bejöttek a házba, de a tetteseket már nem tudták elkapni így mentőt hívtak Zaynhez, engem és Patriciát kihallgattak, bár sokat mi sem tudtunk mondani.
Nagyon aggódtam, este pedig mindketten Zayn kórházi ágya mellett ültünk és vártuk, hogy felébredjen. Szerencsére semmi komoly baja nem lett, de pihennie kell egy pár napot. Mindenhol kék-zöld foltok vannak rajta és a szemei fel vannak dagadva. Patricia egyszer csak elkezdett keservesen sírni. Nos igen, valószínűleg ez élete legrosszabb napja. Megpróbáltam megvigasztalni, de nem sikerült. Nem hagyta abba a sírást, így hát kerestem egy nővért aki adott neki egy nyugtatót.
-          Haza menjünk? – kérdeztem tőle halkan
-          Nem. Meg akarom várni, hogy felébredjen. Nem akarom, hogy azt higgye egyedül hagytuk.
-          Rendben. – mondtam
Zayn elkezdte kinyitni a szemeit az én szám pedig végre mosolyra húzódott.
-          Te mit keresel itt? – kérdezte alig hallhatóan a hátam mögé nézve, ekkor láttuk meg, hogy Zayn apja lépett be az ajtón.
-          A fiam vagy és aggódóm érted. – mondta Yaser és közelebb jött.
-          Menj innen. – mondta neki Zayn bár alig tudott beszélni.
Yaser nem hallgatott rá kihúzott egy széket és leült Patricia mellé. Szinte tapintható volt a feszültség.
Ismét csak feleslegesnek éreztem magam. Néztem Zayn arcát akin látszódott, hogy mindjárt felrobban az idegességtől. Én ebbe nem szólhattam bele, hiszen szinte semmi közöm az egészhez, de szerencsére Patricia is látta fián a feszültséget így kézen ragadta Yasert és kivitte a teremből.
-          Hogy érzed magad? – kérdeztem tőle
-          Ahh. Rosszul. – nyöszörögte.
-          Holnap bejönnek hozzád a rendőrök és kihallgatnak. Elmondanád, hogy kik voltak ezek?
-          Mindegy Alexa. A lényeg, hogy nektek semmi bajotok nem lett.
-          És hogyha nincs ezzel vége? Zayn leakartak téged lőni. Mégis miért?
Nem szólt semmit csak bámult ki a fejéből.
-          Kérlek mond el az igazat.
-          Ebbe neked nem kell belekeveredned. Inkább ne kérdezősködj.
Ebben a pillanatban fel tudtam volna robbanni. Már nyakig benne vagyok, nem? Egy szó nélkül hagytam ott Zaynt a kórteremben. Szerencsére a folyóson már csak Patricia volt.
-          Mégis miért csinálták ezt Zaynnel? – kérdeztem tőle és reméltem, hogy ő többet fog nekem mondani, mint a fia.
-          Néha bele szokott keveredni bizonyos ügyekbe.
-          Jade miatt, nem?
-          Nem csak miatta. – sóhajtott nagyot
-          Tessék?
-          Zayn nem egy angyal. Már Jade előtt is meggyűlt a baja a rendőrséggel és már jó párszor kellett innen is hazahoznom.
-          Ez csodás. De mégis miért? Mit szokott elkövetni?
-          Nem tudom Alexa. Nekem sem szokta ezeket elmondani.
-          De amikor a rendőrségről hozta haza? Ott sem mondtak magának semmit?
-          Nem igazán. Néha annyit, hogy kocsmai verekedés. Én pedig úgy éreztem, hogy jobb, ha nem tudok többet.
-          Már pedig meg kell tudnunk, hogy mikbe van még benne. Hiszen az előbb majdnem megölték!
Visszamentem Zaynhez és eltökélt szándékom volt, hogy addig nem is megyek el tőle ameddig nem mond el nekem mindent, amit csak tudni akarok.
-          Zayn!
-          Hagyj békén. Nem látod, milyen szarul érzem magam?
-          Nem igazán érdekel. Miért történt ez? – mutattam rajta végig
-          Mondtam már, hogy ez nem a te dolgod.
-          Dehogynem. Ameddig a barátnőd vagyok, addig igen is az én dolgom. Jelenleg veled lakom és nem akarom még egyszer ezt át élni. Szóval honnan ismerted őket?
-          A barátaim.
-          Zayn ne szórakozz!
-          Plusz pénz kellett és velük együtt behajtó voltam.
-          És akkor miért akartak megölni?
-          Ez nem olyan legális munka volt, ahogy te azt képzeled. Elég csúnyán helyben hagytuk az embereket.
-          Úgy, mint most téged? – kérdeztem kihűlve
-          Vagy még rosszabb állapotban. És a múlt hét óta nem jelentkeztem náluk.
-          Mégis mióta tart ez?
-          Pár éve.
-          De, nem tudsz csak úgy felmondani.
Itt fájdalmasan felnevetett.
-          Nem. De majd megoldom.
-          És mégis hogyan? Mi van, hogyha addig még egyszer felkeresnek és megölnek? – szöktek könnyek a szemembe.
-          Megoldom Alexa. – mosolygott rám. – Eddig is mindent elintéztem és láthatód, hogy itt vagyok.
-          Hazaviszem az anyukádat, majd holnap újra jövünk. – mielőtt válaszolhatott volna, már az ajtó másik oldalán voltam.
Nem ilyen életet képzeltem magamnak…