Kicsit rosszul esett a dolog, de mindenki ezt tenné Zayn
helyébe. Vajon szeretni is újra tudta volna? Jobb lesz, ha kiverem ezt a
beszélgetést a fejemből, hiszen most én vagyok itt Zayn mellett és nem ő.
Tudom, hogy ez így is fog maradni. Bementem hozzájuk, mintha semmit sem
hallottam volna és kedvesen megkérdeztem, hogy segíthetek- e valamiben. Zayn
neki is állított a főzésnek. Legalább addig is elterelődnek a gondolataim és ők
tovább tudnak beszélgetni. Fél óra múlva Zayn kijött és segített nekem.
Patricia szeretett volna egyedül lenni és gondolkozni.
-
Mit gondolsz? Hogy fog dönteni? – kérdeztem
Zaynt
-
Nem tudom. De én sosem fogom ezt megbocsátani az
apámnak.
-
Öhm. Értesíted Jadet, hogy nem a tiéd a baba? –
kérdeztem
-
Nem. Majd az apám megteszi helyettem. – mondta
maga elé bámulva, semmi érzelmet nem tudtam leolvasni az arcáról
20 perccel később dörömbölést hallottunk az ajtón. Azt
hittem, hogy biztosan Yaser az. Ijedten Zaynre néztem aki beküldött a
vendégszobába. Bementem de az ajtót nem csuktam be, hogy lássam mi fog
történni. Három ismeretlen férfi lépett be a bejárati ajtón durván meglökték
Zaynt aki elesett és üvöltözni kezdtek vele. Nagyon megijedtem, de ettől
függetlenül kimentem, hogy segítsek neki. Nem jártam túl nagy sikerrel ugyanis
engem is a földre küldtek és az egyik férfi lefogott. A másik kettő pedig Zaynt
ütötte, kiabáltam amennyire csak tudtam, de a férfi befogta a számat. Teljes
sokkba kerültem, fogalmam sem volt, hogy miért csinálják ezt Zaynnel, egy
értelmes szót sem tudtam elkapni. Ekkor előkerült egy pisztoly is, Zayn fejéhez
emelték, aki már alig volt eszméleténél. Sírtam és rúgtam a férfit aki engem
fogott le, de nem tudtam kijutni a fogásából. Ekkor meghallottuk a szirénát a
férfiak pedig amilyen gyorsan csak tudtak elmenekültek. Odakúsztam Zaynhez és
próbáltam szólongatni, de semmit nem reagált. Ekkor kijött Patricia a szobából
és elmondta, hogy ő hívta ki a rendőrséget. A rendőrök hamar bejöttek a házba,
de a tetteseket már nem tudták elkapni így mentőt hívtak Zaynhez, engem és
Patriciát kihallgattak, bár sokat mi sem tudtunk mondani.
Nagyon aggódtam, este pedig mindketten Zayn kórházi ágya
mellett ültünk és vártuk, hogy felébredjen. Szerencsére semmi komoly baja nem
lett, de pihennie kell egy pár napot. Mindenhol kék-zöld foltok vannak rajta és
a szemei fel vannak dagadva. Patricia egyszer csak elkezdett keservesen sírni.
Nos igen, valószínűleg ez élete legrosszabb napja. Megpróbáltam megvigasztalni,
de nem sikerült. Nem hagyta abba a sírást, így hát kerestem egy nővért aki
adott neki egy nyugtatót.
-
Haza menjünk? – kérdeztem tőle halkan
-
Nem. Meg akarom várni, hogy felébredjen. Nem
akarom, hogy azt higgye egyedül hagytuk.
-
Rendben. – mondtam
Zayn elkezdte kinyitni a szemeit az én szám pedig végre
mosolyra húzódott.
-
Te mit keresel itt? – kérdezte alig hallhatóan a
hátam mögé nézve, ekkor láttuk meg, hogy Zayn apja lépett be az ajtón.
-
A fiam vagy és aggódóm érted. – mondta Yaser és
közelebb jött.
-
Menj innen. – mondta neki Zayn bár alig tudott
beszélni.
Yaser nem hallgatott rá kihúzott egy széket és leült
Patricia mellé. Szinte tapintható volt a feszültség.
Ismét csak feleslegesnek éreztem magam. Néztem Zayn arcát
akin látszódott, hogy mindjárt felrobban az idegességtől. Én ebbe nem
szólhattam bele, hiszen szinte semmi közöm az egészhez, de szerencsére Patricia
is látta fián a feszültséget így kézen ragadta Yasert és kivitte a teremből.
-
Hogy érzed magad? – kérdeztem tőle
-
Ahh. Rosszul. – nyöszörögte.
-
Holnap bejönnek hozzád a rendőrök és
kihallgatnak. Elmondanád, hogy kik voltak ezek?
-
Mindegy Alexa. A lényeg, hogy nektek semmi
bajotok nem lett.
-
És hogyha nincs ezzel vége? Zayn leakartak téged
lőni. Mégis miért?
Nem szólt semmit csak bámult ki a fejéből.
-
Kérlek mond el az igazat.
-
Ebbe neked nem kell belekeveredned. Inkább ne
kérdezősködj.
Ebben a pillanatban fel tudtam volna robbanni. Már nyakig
benne vagyok, nem? Egy szó nélkül hagytam ott Zaynt a kórteremben. Szerencsére
a folyóson már csak Patricia volt.
-
Mégis miért csinálták ezt Zaynnel? – kérdeztem tőle
és reméltem, hogy ő többet fog nekem mondani, mint a fia.
-
Néha bele szokott keveredni bizonyos ügyekbe.
-
Jade miatt, nem?
-
Nem csak miatta. – sóhajtott nagyot
-
Tessék?
-
Zayn nem egy angyal. Már Jade előtt is meggyűlt
a baja a rendőrséggel és már jó párszor kellett innen is hazahoznom.
-
Ez csodás. De mégis miért? Mit szokott
elkövetni?
-
Nem tudom Alexa. Nekem sem szokta ezeket
elmondani.
-
De amikor a rendőrségről hozta haza? Ott sem
mondtak magának semmit?
-
Nem igazán. Néha annyit, hogy kocsmai verekedés.
Én pedig úgy éreztem, hogy jobb, ha nem tudok többet.
-
Már pedig meg kell tudnunk, hogy mikbe van még
benne. Hiszen az előbb majdnem megölték!
Visszamentem Zaynhez és eltökélt szándékom volt, hogy addig
nem is megyek el tőle ameddig nem mond el nekem mindent, amit csak tudni
akarok.
-
Zayn!
-
Hagyj békén. Nem látod, milyen szarul érzem
magam?
-
Nem igazán érdekel. Miért történt ez? – mutattam
rajta végig
-
Mondtam már, hogy ez nem a te dolgod.
-
Dehogynem. Ameddig a barátnőd vagyok, addig igen
is az én dolgom. Jelenleg veled lakom és nem akarom még egyszer ezt át élni.
Szóval honnan ismerted őket?
-
A barátaim.
-
Zayn ne szórakozz!
-
Plusz pénz kellett és velük együtt behajtó voltam.
-
És akkor miért akartak megölni?
-
Ez nem olyan legális munka volt, ahogy te azt
képzeled. Elég csúnyán helyben hagytuk az embereket.
-
Úgy, mint most téged? – kérdeztem kihűlve
-
Vagy még rosszabb állapotban. És a múlt hét óta
nem jelentkeztem náluk.
-
Mégis mióta tart ez?
-
Pár éve.
-
De, nem tudsz csak úgy felmondani.
Itt fájdalmasan felnevetett.
-
Nem. De majd megoldom.
-
És mégis hogyan? Mi van, hogyha addig még egyszer
felkeresnek és megölnek? – szöktek könnyek a szemembe.
-
Megoldom Alexa. – mosolygott rám. – Eddig is
mindent elintéztem és láthatód, hogy itt vagyok.
-
Hazaviszem az anyukádat, majd holnap újra
jövünk. – mielőtt válaszolhatott volna, már az ajtó másik oldalán voltam.
Nem ilyen életet képzeltem magamnak…