Debby bólogatott majd leült az egyik székre. Szerintem még
mindig nem dolgozta fel azt amit az előbb látott. Na most biztos meglesz a
véleménye Zaynről és a társaságáról. Zayn segített beülni a kocsiba és
egyenesen a kórház felé vette az írányt. Egész úton nem szólt hozzám, de láttam
rajta, hogy iszonyúan ideges. Én sem tudtam megszólalni. Csak arra tudtam
gondolni, hogy mi lesz ezek után? Vajon ez a pár idióta hallgat majd Zaynre és
többet még csak a közelembe sem jönnek vagy pedig akármikor elkaphatnak és megölhetnek?
Hiba volt Zaynnel kapcsolatot létesítenem?
Megérkeztünk a kórházhoz, ahol szerencsére nem kellett sokat
várnom és hamar behívtak a varrás nagyon fájt, hiába az érzéstelenítő. Amikor
kijöttem az orvostól Zayn az egyik széken ült és csak maga elé bámult.
-
Zayn, kész vagyok mehetünk. –próbáltam
mosolyogni
Ekkor ő is visszamosolygott rám.
-
Nagyon fájt? –kérdezte és közben gyengéden
végigsimított a varrat mellett.
-
Kibírtam.
-
Haragszol rám? –kérdezte már komolyan
-
Miért tenném? –meglepődtem ezen a kérdésen
-
Mert miattam van ez az egész, ha nem mutattalak
volna be nekik, akkor most nem lennénk itt….megint.
-
De időben jöttél és nem lett semmi baj.
Egyáltalán nem haragszom rád. –mondtam nyugodt hangon
Felállt és megölelt.
-
Na gyere. Főztem neked. –karolt át és elindultunk
a kijárathoz
-
Te tudsz főzni?
-
Aham, és mindjárt megízlelheted, hogy milyen
jól. –kacsintott
Hmm, tényleg istenien főzött. Sült csirkét csinált fűszeres
szósszal és desszertként pedig palacsintát sütött. El is feledkeztem a ma
szerzett sebemről.
-
Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól főzöl.
-
Nem csak a konyhában teljesítek jól, hercegnőm.
– mosolyodott el
Tudtam, hogy mire gondol, de ma nagyon nem volt kedvem
hozzá.
-
Zayn, én ma még nem akarok lefeküdni veled. Ugye
nem haragszol?
-
Nem. Megértelek. De ugye attól még itt alszol?
–láttam a csalódást a szemében
-
Persze. – mosolyogtam
A korai vacsora után leültünk a nappaliba és megnéztünk egy
vígjátékot a Nagyfiúk 2-öt, hamar be is sötétedett én pedig már rohadt fáradt
voltam. Csak is arra vágytam, hogy végre aludjak egy jót, amit Zayn is
hamarosan észrevett.
-
Hm, fáradt vagy édes? –simogatta meg a hátamat
-
Aham. – néztem rá már elég kómás szemekkel
-
Gyere, megmutatom, hol van a fürdőszoba. De ha
ennyire fáradt vagy talán segíthetek lezuhanyozni. – kacsintott
-
Megoldom egyedül is. – mosolyogtam
Körülbelül 20 percig voltam bent közben átgondoltam a mai
napom és volt, hogy elsírtam magam ilyenkor a szám elé tettem a kezem nehogy
Zayn meghallja és bűntudata legyen, nem akartam neki is fájdalmat okozni. Elég
volt, ha csak én szenvedek, őszintén nagyon féltem, hogy mi lesz ezek után mi
lesz ha Debbyt is bántani akarják majd? Legszívesebben minden nap minden percében
csakis Zayn közelében lennék. Vele biztonságban érzem magam. Végre sikerült egy
picit összeszednem magam és kijönni a fürdőből. Zayn épp akkor közeledett a
fürdő felé.
-
Minden rendben hercegnő? Olyan pirosak a
szemeid?
Ugye nem sírtál? – kérdezte szomorúan
Ugye nem sírtál? – kérdezte szomorúan
-
Dehogyis, csak fáradt vagyok ennyi az egész.
-
Oké. Menj be a szobámba mindjárt megyek én is.
Ezután helyet cseréltünk és Zayn következett a zuhanyzással.
Semmire sem vágytam jobban, mint hogy végre lefeküdjek és elnyomjon az álom.
Nem akarom, hogy Zayn sírni lásson. Pedig ennek nagyon nagy esélye van hacsak
el nem alszok 10 percen belül…
Zayn szemszöge:
Nagyon féltettem Alexát. Az biztos, ha elkapom azt az öt
balfaszt letépem a fejüket. A mai után még nem egyáltalán nincsenek lerendezve.
El sem tudom képzelni, hogy gondolták, hogy bántsák a barátnőmet vagy esetleg
megöljék… Ebbe bele sem szeretnék gondolni. Valahogy meg kell őt védenem, de
hogyan? Talán ha minden nap vinném és érte mennék a suliba. Igen ezt megtenném
érte, de ő mit fog hozzá szólni? Ezt holnap mindenképpen meg kell beszélnem
vele. Látom rajta, hogy nagyon megviselte a mai nap. Mi a faszt csináljak?! És
beleütöttem egyet a csempébe. Miután kidühöngtem magam végre kiszálltam a
zuhany alól és bementem Alexához, aki épp a fal felé volt fordulva és csak
zokogott.
Bebújtam mellé és próbáltam vigasztalni és közben a hátát
simogattam.
-
Mi az édesem? Miért sírsz? – majdnem megszakadt
a szívem
-
Zayn nagyon félek. Mi lesz, ha Debbyt is bántani
fogják?
-
Nem fogják megígérem. Holnap majd beszélek velük
többet nem fognak a közeledbe menni. Nem lesz semmi baj. Senki nem bánthat. Ott
leszek melletted mindig. Ne sírj. – még hogy beszélni… szét fogom verni azt a
kurva okos fejüket!
-
Rendben.
Éreztem rajta, hogy kezd megnyugodni és már nem remegett
annyira, mint mikor bejöttem a szobába.
-
Aludjunk édesem. – lefektettem magam mellé és
amennyire csak lehet közel húztam magamhoz és egész éjjel simogattam. Éreztem,
hogy hamar elaludt, de én egyáltalán nem tudtam csak a holnap járt az eszembe.
