III. fejezet

Reggel egyszerre megnéztem a telefonom, hogy tényleg kaptam-e sms-t. Most 11 óra van szuper lesz még elég időm elkészülni és kitalálni mit mondjak a szüleimnek. Sokat nem szenvedtem magammal. Ebéd után lezuhanyoztam és hajat mostam, felvettem egy farmert, a kedvenc felsőm és a barna dzsekimet. A tükör előtt állva elégedetten nyugtáztam a végeredményt. A sminkkel sem vesződtem sokat, csak korrektort használtam, szemfestéket, szempillaspirált és egy kis szájfényt.

-          Hát te meg hova készülsz? –kérdezte anyum, amikor meglátott a tükör előtt

-          A barátnőimmel megyek a cukrászdába. –hazudtam, nem szoktam neki hazudni, de azt nem mondhattam, hogy randim van azzal a fiúval, aki tegnapelőtt kórházba jutatott. Akkor biztos nem engedett volna el.

-          Jól van, menj csak. –mosolygott

Egyáltalán nem éreztem bűntudatot, amiért füllentettem, bár ez nem is olyan nagy hazugság, ami miatt kéne. Felkaptam a táskám és már otthon sem voltam. Ahhoz képest, hogy ez az első randim egyáltalán nem izgulok, sőt magabiztosnak érzem magam. Remélem, végig ilyen maradok. A buszmegállóban kb. 20 percet késett a busz, hihetetlen, hogy ilyenkor késik, persze amikor reggel iskolába kell mennem akkor mindig pontosan jön. A helyi járaton a 4. megállóban le is szálltam és szinte rohantam a kávézóba és csak reménykedni tudtam benne, hogy Zayn még ott van, tudom, hogy bunkóság késni főleg az első alkalommal, de majd csak megérti.

A Starbucks ajtaján belépve a szemem rögtön Zaynen akadt meg. Nem volt egyedül. Egy csajjal csókolózott éppen. Abban a percben úgy éreztem, egy világ tört össze bennem. Nem voltam belé szerelmes, ennyi idő alatt még nem lehet, de tetszett. Nagyon is. És az a fájdalom, amit akkor éreztem… Könnyek gyűltek a szemembe és csak bámultam őket megkövülve. Hogy ültethetett fel ennyire? Engem hívott el és vele smárol?? Amikor befejezték Zayn rám kapta a tekintetét. Nem akartam, hogy lásson és beszélni pedig főleg nem akartam vele egyszerűen csak el akartam tűnni onnan amilyen gyorsan csak lehet, így hátat fordítottam és kirontottam az ajtón.

Úristen! Miért pont velem történik ez?! –ez a kérdés járt a fejemben, amíg valaki el nem kapta a karom és visszarántott

-          Hova mész? –kérdezte Zayn feldúltan. Még ő ideges??

-          Szerinted majd végignézem, ahogy azzal a ribanccal enyelegsz?

-          Figyelj, sajnálom, ő egy régi ismerősöm odaült mellém elkezdtünk beszélgetni és egyszer csak megtörtént. Amúgy hogy ribancozhatod le? Még csak nem is ismered?! –az utolsó mondatnál ismét felemelte a hangját

-          Először is mi az, hogy egyszer csak megtörtént? Engem hívtál el! Miért nem mondtad meg neki, hogy randid lesz?! Másodszor meg, kinézetre megmondom, hogy egy ribanc ugyanis egy normális lány nem vesz fel annyira mini szoknyát, amiből teljesen kilátszik a segge!

Zayn erre röhögésben tört ki. Ez kitűnő alkalom volt arra, hogy kiszabadítsam a karom és folytassam az utam.

-          Várj már! – ismét elkapott

-          Mi van?

-          Olyan szexi vagy amikor ideges vagy. – mosolygott

Itt már teljesen kész voltam. Megbántott és most képes ilyennel jönni. Legszívesebben felpofoztam volna.

-          Engedj már el! És többet ne keress!

Továbbra sem engedett el. Sőt még közelebb húzott magához.

-              Alexa.. tudom, hogy elbasztam. Sajnálom. Adj még egy esélyt és ígérem, hogy jóvá teszem. Na, mit szólnál hozzá, ha most elmennénk egy másik kávézóba? Hm? Benne vagy?- ezt már

olyan közel mondta, hogy a szánk majdnem összeért. A szívem pedig olyan gyorsan dobogott közbe, hogy alig hallottam mit mond. Végül csak bólogatni tudtam.

Most haragudnom kéne magamra is, amiért beleegyeztem. De nem tudtam másra gondolni csak Zaynre és arra a tényre, hogy az egyik karjával átölelve sétálunk át a két utcával arrébb lévő kávézóba. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Csak csendesen sétáltunk. Zayn az ajtóban illedelmesen előre engedett és egy eldugottabb sarokban foglaltunk helyett egymással szembe. Jelen pillanatban nem tudtam mást csinálni csak a szemeibe nézni és mosolyogni. Ő is ugyanazt tette. Egymás bámulását a pincérnő zavarta meg az italrendelésünkkel. Miután kértünk, Zayn szólalt meg először.

-          Szóval hány éves is vagy?

-          17. És te?

-          20.

Ez után már nekem is megjött a kedvem a társalgáshoz, és a családjáról meg a munkahelyéről beszélgettünk. Megtudtam, hogy még otthon lakik, az apukája autószerelő műhelyébe dolgozik, és hogy nincs testvére. Ez alatt az idő alatt teljesen elfeledkeztem, hogy mi is történ pár perccel ezelőtt. Zayn ismét nagyon kedvesnek tűnt. Két órán keresztül beszélgettünk egymással. Ezalatt, egyszer sem merült fel sem a baleset, sem pedig a lány akivel Zayn smárolt. Teljesen nyugodt és jókedvű voltam Zayn társaságában. Mintha a világon semmi gond nem lenne.

-          Hazaviszlek. –ajánlotta fel

-          Nem kell. Megyek busszal.

-          Biztos? –olyan aranyos volt

-          Persze. Majd talán legközelebb.

-          Szóval szeretnéd, ha lenne legközelebb? –kérdezte vigyorogva

Teljesen zavarba jöttem.

-          Hát én nagyon jól éreztem magam az első 10 perc után.

-          Rendben. Majd jelentkezem. –kacsintott és adott egy puszit az arcomra

-          Szia.

-          Szia.

Csak ennyi? Majd jelentkezik? És csak egy puszi? Most akkor mégsem tetszem neki? Direkt szórakozik velem?!

-          Na milyen volt? –kérdezte anya, amikor beléptem az ajtón

-          Micsoda? –teljesen meglepődtem

-          Hát a cukrászda?

-          Jaaa. Jó volt. –el is felejtettem, mit mondtam neki

-          Csalódottnak tűnsz.

-          Pedig nem vagyok. Mondom, jó volt. – erőltettem mosolyt az arcomra

Végül is a közepe tényleg jó volt, csak az eleje meg a vége nem.

Amikor lefeküdtem aludni végig Zayn járt az eszembe. Vajon jól döntöttem, amikor mégiscsak beültem vele valahova vagy inkább haza kellett volna jönnöm? De amikor olyan közel húzott magához teljesen elgyengültem. Még sosem éreztem ilyet. Ha nem mondom neki, hogy „legközelebb” akkor eszébe jutott volna felhozni, hogy megint találkozzunk?

Hajnali 3-kor megint megszólalt a telefonom. Rögtön tudtam, hogy Zayn az, más nem ilyen elvetemült, hogy még ilyenkor is fent legyen.

„Holnap buli? 10-re érted megyek.”

Mi? Holnap hétfő és nekem másnap is iskolába kell mennem, akármennyire is gyűlölök bejárni. Egyáltalán milyen buli az amit hétfőn tartanak? Mégsem tudtam neki nemet mondatni.

„Jó, de nem maradhatok sokáig. Kedden iskolába kell mennem.”

Gyorsan megkaptam a választ.

„Ne legyél már ennyire stréber. Nem mész be.”

Pff én stréber? Nem tartozom a jó tanulok közé, viszont elég nehéz suliba járok, és nem maradhatok le. És majd pont ő fogja megmondani, hogy mikor menjek be és mikor lógjak?!

Már nem volt kedvem válaszolni, inkább holnap este beszélem ezt meg vele.