X. fejezet

 Sziasztok! Az elöző résznál elfelejtettem boldog új évet kívánni, szóval most megteszem! :D

Sikeresen bejutottam a szobámba anélkül, hogy anyámék meglátták volna a vágást a karomon. Egyik pillanatban még úgy érzem, hogy hiba volt összejönnöm Zaynnel, hiszen mióta ismerem már kétszer is megjártam a kórházat vele és hát valljuk be ez a vágás a karomon soha nem fog eltűnni. De mégis úgy érzem, hogy nem hagyhatom el, talán azért mert eddig még nem volt senkim és félek, hogy ez után sem lesz és hogy Zaynnél jobbat sosem találnék. Úgy érzem, hogy kötődöm hozzá. Holnap pedig megismerem a szüleit. Ez már komoly nem? Jajj, Alexa miket beszélsz, hisz még csak egy hete ismered. És ez alatt az egy hét alatt annyi minden történt, mintha már hónapok óta együtt lennék vele. Ez nála így működhet az összes barátnőjével aki eddig volt neki? Ráadásul a volt csaja aki megtámadott, hát úristen hogy tudott vele összejönni? Közel sem hasonlítunk egymásra. És az előtt mégis milyen barátnői lehettek? Ráadásul, ha holnap megismerem a szüleit, úgy lenne tisztességes ha utána meghívnám magunkhoz, hogy ő is megismerkedjen a családommal. Nos, igen, de akkor azt is el kéne mondanom Zaynnek, hogy az elmondásaim szerint ő egy srác a suliból aki néha korrepetálni szokott matekból. Hát ebből a szüleim előtt biztos, hogy nem fogok jól kijönni. Ha megtudják, hogy Zayn ütött el és ráadásul a rendőrségen is gyakran megfordul többek között a drog ügyei miatt tuti, hogy eltiltanának tőle.

Miután ezt fantasztikusan megtárgyaltam magammal, úgy döntöttem, hogy itt az ideje kitakarítani a szobámat. Ez eltartott egy darabig és mire végeztem már 3 óra is elmúlt. Lefeküdtem és elkezdtem nézni egy filmet, de közben észrevettem, hogy a felsőm tiszta vér.

-          Úristen, felszakadt a sebem! – mondtam a kelleténél egy picit hangosabban, erre pedig sajnos anyám felfigyelt a konyhából és 5 másodpercen belül már a szobámban termett

-          Mi történt?

-          Semmi. Megoldom. – mondtam és próbáltam takarni a karom, de nem sikerült

-          Ez meg mi? Mikor történt ez és hogyan?

-          Semmi anya amikor mentünk Debbyhez nekiestem egy kerítésnek aminek olyan hegyes a teteje és az vágta meg a karom.

Gratulálok Alexa, ennél nagyobb ostobaságot nem is tudtál volna kitalálni.

-          Adtak tetanuszt a kórházban?

-          Igen, de most nagyon fáj. – siránkoztam

-          Nem kellett volna megerőltetni a karod. Vissza kell mennünk a kórházba.

-          De… Biztos, hogy nem múlik el magától?

-          Nem fog, ez nagyon vérzik menjünk.

Az úton sem nagyon csillapodott a vérzés, de szerencsére hamar bekerültünk és meglepetésemre ugyanaz az orvos volt aki akkor amikor Zayn elütött.

-          Áhh Alexa újra itt? Mi történt? – kérdezte kedvesen

Anyu elmondta neki azt amit bemeséltem neki.

-          Értem. – mondta az orvos, majd ellátott. – Felszakadt a varrás, ne erőltesd meg magad nagyon, jó? Pihenj sokat és egy – két héten belül gyere vissza akkor már kiszedhetjük a varrást.

Nagyon rendes orvos volt az biztos. De remélem ezentúl nem túl sűrűn kell majd vele találkoznom.

-          Anya. Holnap estére Zayn elhívott vacsorázni. Ugye elengedsz?

-          A fiú akivel moziba voltál ugye? Nem tudom Alexa. Azt mondta az orvos, hogy pihenned kell és hogy nem erőltetheted meg a karod. Jobb lenne, ha otthon maradnál.

-          De megígérem, hogy most már jobban oda fogok figyelni. Kérlek nem leszek olyan sokáig, jó? Csak pár óra.

-          Jólvan. – sóhajtott

Egy idő után újra megszólalt.

-          Mi a fene van veled lányom? Hmm? Nem győzünk kórházba járni. – a végénél már elmosolyodott.

-          Hát hidd el, hogy többet már én sem nagyon szeretnék ide jönni. – mosolyogtam én is

-          Szóval holnap megismerhetjük Zaynt?

-          Oké. Behívom majd.

Amikor hazaértünk gyorsan írtam egy smst Zaynnek amiben leírtam, hogy nyugodtan jöjjön be, mert a szüleim szeretnének találkozni vele és azt is felvázoltam neki, hogy ő eggyel felettem jár a suliba és segíteni szokott matekból. Biztos nagyot néz majd amikor elolvassa.

Csak egy oké-t küldött vissza.

Másnap estére elkezdtem izgulni. Remélem, hogy nem fogok hülyeségeket beszélni, vagy a másik véglet, hogy egyáltalán meg sem fogok szólalni. Nos, mindkettő kitelik tőlem.

Felvettem egy visszafogottabb ruhát hiszen a barátom szülei előtt nem jelenhetek meg úgy, mint egy olcsó kurva.

 Azért kíváncsi vagyok az ex-csajához mit szólhattak Zayn szülei, ha egyáltalán bemutatta nekik. De jobb lesz, ha most inkább őt kiverem a fejemből… aha könnyű ezt mondani, de igaza volt annak a ribancnak amikor ránézek a karomra tényleg ők ugranak be rögtön és ilyenkor iszonyatos hányinger tör rám.

Háromnegyed hétkor csengettek, akkor már a nappaliban voltam, és már mentem is az ajtóhoz.

-          Szia. – köszöntöttem Zaynt egy csókkal

-          Szia édes. Nagyon csini vagy. – mosolygott, rajta egy fekete ing és egy fekete farmer volt, de valami mintha nyomasztotta volna.

-          Minden rendben? – kérdeztem

-          Persze. – túrt bele a hajába

-          Oké. Gyere. – megragadtam a karját és bevezettem a nappaliba.

Bemutattam a szüleimnek és az öcsémnek. Aztán közöltem velük, hogy mennünk kell. Szerencsére mindenki mosolyogva fogadta Zaynt, ha persze tudnák róla az igazságot… bele sem merek gondolni.

-          Aranyosak. – mondta Zayn az úton.

-          Ahogy a te anyukád is. – mondtam és reménykedtem, hogy az apukája is hasonló lesz

Egy elég szép ház elé érkeztünk meg. Zayn megfogta a kezem és bevezetett. Bentről már finom illatok szálltak ki. A lakásban pedig már szépen meg volt terítve és Zayn szülei már az utolsó két tányért tette az asztalra. Zayn is úgy tett, mint az előbb én és illedelmesen bemutatott a szüleinek. Nagyon rendesnek tűnt az apukája is. Biztos voltam benne, hogy ez az este igazán jól fog telni.

-          Hogy érzed magad Zaynnel? – kérdezte Yaser Zayn apukája

-          Nagyon jól. – válaszoltam

-          Nos Zayn, pedig reménykedtem benne, hogy Jade-el újra egymásra találtok.

Hát persze Jade! Úgy hívják azt a ribancot.

-          Apa, annak már rég vége most Alexával vagyok.

-          Vele jobban megvoltatok a meglátásom szerint, látszott rajtatok, hogy mennyire odavagytok egymásért.

Ez nagyon szíven ütött. Őt jobban kedveli? De hát miért? Hiszen az a csaj egy bunkó ribanc. Tele van tetoválásokkal és rohadt ijesztően néz ki.

-          Szívem, próbáld meg elfogadni Alexát. Zayn most vele van és szerintem sokkal jobban összeillenek. – mondta Patricia

Legalább ő kedvel engem.

-          Szerintem pedig Jade-el sokkal boldogabb volt. – mondta Yaser kicsit sem kedvesen és felállt az asztaltól.

Miért utál engem mindenki?!!

-          Jobb lesz, ha most haza megyek. – mondtam a sírás szélén állva és én is felálltam

-          Ne, kérlek. Nem gondolta komolyan, majd lenyugszik. – próbált marasztalni Patricia

-          De én tényleg nem akarok konfliktust. Zayn gyere, kérlek. – húztam őt is.

-          Annyira sajnálom. Többször nem fog előfordulni. – mondta Zayn már az udvaron

-          De Zayn engem sem a barátaid, sem apukád nem kedvel. Mi baj van velem? Hmmm? – kérdeztem már sírva

Tudom, hogy nagyon gáz, hogy ennyit sírok előtte, de nem tudok ellene mit tenni.

-          Meg fog kedvelni, ha jobban megismer, majd meglátod édes. – ölelt meg

-          Nem nagyon szeretnék mostanában találkozni vele.

-          Majd beszélek vele és elfogad csak egy kis idő kell neki. – simogatta a hátam

-          Hazaviszel? – kérdeztem szipogva

-          Persze.

A házunk előtt még nem engedett kiszállni.

-          Mondanom kell valamit. – és megint láttam rajta a szomorúságot.

-          Mond csak.

-          Tegnap amikor beszéltem a többiekkel, hogy hagyjanak téged békén… nos a fiúk bele is mentek rögtön.

-          És Jade? – kérdeztem félve

-          Ő nem túl egyszerűen. Azt mondta, csak akkor száll le rólad, ha lefekszem vele.