XV. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új részt, ami elég szomorkás lett. De ezzel még nincs vége a történetnek. ;)

Sajnos nem maradhattam tovább, hiszen holnap tanítási nap. Pedig mindig úgy képzeltem el az első alkalmat, hogy majd utána elalszunk egymás karjaiban. Hát mindegy, így is tökéletes volt, hiszen Zayn-el voltam. Elbúcsúzkodtam tőle és fél órával később már otthon voltam. Nagyon jól éreztem magam. Az első dolgom volt amint beértem a szobámba, hogy felhívtam Debbyt és elmeséltem neki, hogy mi történt. Hiszen ő is ezt tette az első alkalma után. Sajnos nem sokat tudtunk beszélni, mert vendégek voltak nála, így majd holnap valamelyik szünetbe bepótoljuk. Nem is nagyon érdekelt, hogy holnap mi lesz az iskolában feleltetnek-e vagy íratnak-e röpdolgozatot. Csakis Zaynre tudtam gondolni és hogy mennyire jó, hogy belépett az életembe. A sok rossz dolog ellenére is amik történtek velem ez idő alatt. Már-már abban is hittem, hogy Jade soha többé nem lehet az életünk része. Annyira kíváncsi vagyok, hogy mennyi időre fogják leültetni. Másnap sikerült Debbynek beszámolnom a tegnap történtekről.

-          És beszéltetek azóta? – kérdezte izgatottan

-          Még nem, majd este úgyis felhívom, hogy pénteken találkozzunk.

-          De ugye védekeztetek? – kérdezte felhúzott szemöldökkel

-          Persze. Nyugi, még nem akarok gyereket. – nevettem el magam

-          Tudsz már valamit Jade-ről? – kérdezte már komolyan

-          Nem. Hála Istennek. Nem is akarok róla hallani. Remélem, hogy hosszú időre lecsukják. Képzeld Zayn ebben is mellettem áll. Mondta, hogy fedez, ha engem gyanúsítanának a „kedves” barátai.

-          Hűűű ez nagyon rendes tőle. Kisem nézném belőle.

-          Tudom. De Ő nagyon kedves.

-          Ahh most már nekem is kell valaki. Unom a szingli életet.

-          Biztos, hogy hamarosan találsz valakit. – mosolyogtam és visszamentünk a terembe.

9 hónap múlva

Végre Zayn hírt kapott Jade felől. Kiderült, hogy lecsukják őt három évre. És a haverjai sem gyanúsítottak engem. Így jelenleg az a legnagyobb problémám, hogy még mindig kap olyan telefonhívásokat, mint amilyennek részese lehettem a parkban. Ilyenkor teljesen idegbeteg lesz, de soha nem árulja el nekem, hogy kivel beszél ilyenkor.

Zaynnel szerencsére felhőtlen a kapcsolatunk attól eltekintve, hogy az apja még mindig utál engem. Szerencsére a szüleim kedvelik őt, így gyakran aludhat nálam vagy én ő nála. Mivel a nyári szünet végén jártam így a hétköznapokat is együtt tölthettük, amikor nem dolgozott. Egyik nap is nála voltam és vártam őt amikor kopogásra lettem figyelmes kinyitottam az ajtót, de nem láttam senkit. Ekkor lenéztem a földre és egy kisbabát pillantottam meg a földön és mindössze egy pléd volt alatta. A kisbaba nagyon hasonlított Zaynre legalább is ugyanolyan volt a bőrszíne, mint neki és a szemei is nagyon hasonlítottak az övére. Istenem ez Zayn gyermeke.

Felvettem őt a földről és bevittem a házba leültem a kanapéra. És csakis őt néztem fogalmam sincs, hogy ki lehet az anyja és hogy ki hozta ide. Legalább egy levelet itt hagyhatott volna. Levetkőztettem a babát és megállapítottam, hogy egy kisfiú. Visszatettem rá a pelenkát és a bodyt. Annyira aranyos volt. Végig a karomban tartottam és már alig vártam, hogy Zayn hazaérjen. Rettenetesen dühös voltam. Nekem kéne gyereket szülnöm tőle. Csakis nekem. És erre itt van egy Zayntől csak az a gond, hogy nem az enyém. De akkor mégis kié lehet? Talán Zayn mindvégig fűvel-fával megcsalt engem. Nem tudtam ezen tovább gondolkodni ugyanis a baba elkezdett sírni. Fogalmam sincs, hogy mi baja lehet, talán fáj valamije vagy éhes vagy csak nyűgös. Nem tudom mit kell vele csinálni. És nincs is cumisüveg a közelben. Sem egy kiságy, hogy lefektessem aludni. És ekkor Zayn anyukája lépett be a házba.

-          Zayn, itthon vagy? – kiabált be

-          Csókolom. – mentem hozzá oda, amikor meglátta a kezemben a síró kisbabát láttam az arcán, hogy mennyire meglepődött.

-          Hát ő? – kérdezte döbbenten

-          Nem tudom. Az előbb kopogtak és csak őt találtam a földön egy plédbe tekerve.

-          Úristen. – mondta

Letette a táskáját az egyik székre és átadtam neki a kicsit. Már könnyesek voltak a szemeim.

Patricia rám nézett de nem tudott megszólni. Tekintetét visszavezette a babára. És próbálta őt megnyugtatni. Ekkor hallottam a motor zúgását. Zayn hazaért. Amikor beért és meglátott hármunkat a kanapén az ő álla is leesett, mint az anyukájáé pár perce. Legszívesebben rögtön kérdőre vontam volna, de nem jött ki hang a torkomon. Szerencsére Patricia meg tudott szólalni.

-          Szóval fiam, ki a gyerek anyja? – kérdezte tőle ridegen én pedig éreztem, hogy egy könnycsepp végigszalad az arcomon.

-          Mégis hogy került ide ez a baba? – kérdezte és közelebb sétált, hogy szemügyre tudja venni. Hát igen, lesem tagadhatná szinte 100% hogy az övé.

-          Az ajtóban hagyták. – végre megjött a hangom

-          És ki?

-          Nem tudom. – mondtam közben végig a padlót pásztázva

-          Vigyétek innen. – mondta Zayn és átsétált a konyhába. Patriciával egymásra néztünk.

Itt már én nem bírtam tovább felálltam és utána mentem.

-          Zayn az a fiú a tiéd. Le sem tudnád tagadni!

-          Csak vigyétek a szemem elől! – kiabált és visszament a nappaliba

-          Kitől van? – kérdezte ismét Patricia

Zayn sóhajtott egyet.

-          Jade-től.

-          Te tudtál róla? – gördült le még egy könnycsepp az arcomon.

-          Akkor vele veszekedtél annyit telefonon? – kérdeztem ismét mérhetetlen csalódással a hangomban

-          Persze, rögtön engem hívott, amikor megtudta, hogy terhes. A börtönben pedig nem nevelheti a gyermekét. Nem hittem el, hogy tényleg az enyém. – ment oda a fiához és átvette az édesanyjától.

Ahogy ott álltam és néztem ahogy Zayn ringatja a gyermekét nagyon lehangolt. Kívülállónak éreztem magam, mintha soha semmi közöm nem lett volna hozzá. Én éreztem magam rosszul, mintha belerondítottam egy család életébe. Igen most már Zayn, Jade és a baba egy család. Én pedig felesleges vagyok itt. Mostantól már nincs rám szüksége. Soha többé nem akarom őt látni Jade-el közös gyerekükkel és majd őket hárman együtt, amikor Jade kijött a börtönből. Márpedig ez elkerülhetetlen lesz.

Azt vettem észre, hogy minden szem rám szegeződik.

-          Én elmegyek. – mondtam sírva és már kint is voltam.

Mekkora hülye voltam, hogy ennyi időn át Zayn mellett voltam. Miért nem mondta el, hogy Jade gyereket vár. Oh és ezentúl mindenki rólam fog pletykálni. Én leszek a lány akit megcsalt a barátja és még gyerek is lett belőle. Fantasztikus. Szégyellem magam. És azt is, hogy egyáltalán közöm volt hozzá.