Alexa szemszöge:
Sírva téptem fel ajtónkat és rögtön a szobámba rohantam
becsaptam magam után, aminek következtében egy kis vakolat le is jött a falamról,
de jelen pillanatban ez volt a legkisebb problémám. Zaynnel már 10 hónapja
voltam együtt és így ér véget a kapcsolatunk? Életem legelső kapcsolata…
Nagyon hangosan sírtam és mindent leborítottam az
íróasztalomról. Mérhetetlenül nagy fájdalmat éreztem. Ahogy tovább sétáltam a
szobámban elestem az egyik kacatban, de erőm már nem volt hozzá, hogy
felálljak. Az arcomat kezembe temettem és úgy sírtam tovább. Hallottam ahogy
elkezd rezegni a telefonom ránéztem és Zayn képe villant fel. A hányinger kerülgetett
még csak erőm sem volt, hogy telefonom után nyúljak és kikapcsoljam, felvenni
meg főleg nem akartam. Így is tudom mit akar mondani, hogy sajnálja és
felejtsük el egymást. Nem akarom ezt hallani. Bőven elég volt ennyi rossz hír
mára. Már órák óta feküdtem a földön. Nem sírtam, könny már nem jött a
szememből, csak bambultam hol a telefonomat néztem, hol pedig a szobámban néztem
körül, hogy mekkora felfordulást csináltam. Hat órákor már 25 nem fogadott hívásom
volt Zayntől, 3 pedig az édesanyjától. Tudom, hogy udvariatlan és bunkó vagyok,
amiért Patriciának nem veszem fel a telefont, de hát ez vagyok én, szerintem sok
ember ugyanezt tette volna a helyemben. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy
csodaszép idő van odakint. Úgy gondoltam, hogy Zayn úgyis eljön hozzánk előbb
vagy utóbb így hát útra keltem. A telefonomat és igazolványaimat a zsebembe
tettem és lassan elkezdtem sétálni a városhatár felé. Amikor már nem voltak
házak körülöttem megnyugodtam egy kicsit. Már csak a földúton bolyongtam
tovább. Elkezdett rezegni a telefonom sms-t kaptam.
„ Hol vagy? Nyisd ki az ajtót” – Zayn
És igazam lett. Már is nálunk van. Egy óra múlva hazaér a
családom remélem addig elmegy onnan különben kezdhet magyarázkodni, hogy mi
történt…
„Vedd fel a telefont” – Zayn
Leültem a fűre és tovább bámultam a készüléket. Közben azon
gondolkoztam, hogyan tovább. Úgyis találkoznom kell Zaynnel, hogy megbeszéljük
a dolgokat, de jelenleg nincs hozzá lelkierőm. Végül úgy döntöttem, hogy
visszahívom Patriciát. Vele könnyebb lesz beszélnem, mint a fiával.
-
Hallo. Alexa jól vagy? – kérdezte aggódóan
-
Igen. Jól vagyok. – mondtam szomorkásan.
-
Beszéltél vele?
-
Nem. Ma már nem szeretnék. Maguk mit beszéltek?
-
Jelenleg a kisfiú nálam van. És itt is marad egy
darabig. Zayn holnap bemegy a börtönbe és beszél Jade-el.
-
És rólam mondott valamit. Hogy mi lesz ezután?
-
Nem. Ezt nektek kell megbeszélnetek.
-
Rendben.
Ezzel be is fejeztük. De még mindig nem akartam hazamenni.
Már elmúlt hét óra és tudtam, hogy sokáig nem maradhatok, mert hamarosan
besötétedik. Akkor pedig olyan állatokkal találkozhatok, amilyenekkel nem
szeretnék. Így lassan visszaindultam a városba, az utcánkban pedig extrém
lassúsággal mentem. A háznál láttam, hogy anyuék már otthon vannak, de Zaynnek
szerencsére sem a motorját sem pedig az autóját nem találtam. A nappaliban
ültek anyuék és beszélgettek.
-
Hát te ma nem Zaynnél alszol?
-
Nem. – mondtam és elindultam a szobám felé.
-
Valami baj van? – kérdezte apa
-
Dehogyis. – és már el is tűntem a szemük elől.
Bekapcsoltam a zenét a számítógépemen és takarítani kezdtem.
Talán majd ez eltereli a gondolataimat.
Másnap:
Reggel ismét a telefonom csörgésére keltem. Nagyot
sóhajtottam és felvettem.
-
Végre! Mégis hol voltál? – kérdezte Zayn kissé
felháborodva
-
Semmi közöd hozzá.
-
A barátnőm vagy tudtommal. Szóval van hozzá
közöm. – a barátnő szó hallatán egy kicsit elgyengültem, de nem fogom hagyni
magam, nehogy még neki álljon feljebb.
-
Zayn. Mióta gyereked van attól a sittes
kurvától, azóta már nem vagyok a barátnőd. Miért nem mondtad el, hogy terhes?!
-
Nem akartalak ezzel idegesíteni. – sóhajtott
-
És mit gondoltál meddig tudod előlem eltitkolni?
-
Ameddig csak lehet. De az a gyerek nem lehet az
enyém. Érzem, hogy nem az! Ráadásul sosem csináltam vele óvszer nélkül.
Rosszul lettem attól, hogy ismét róla beszélgetünk ráadásul nem is
akármilyen témában.
-
Hiszen pontosan úgy néz ki, mint te. – mondtam undorodva.
Tudom, hogy az a baba nem tehet semmiről, de akkor sem tudok róla jó szájízzel
beszélni.
-
Nem tudok belenyugodni addig, ameddig nincs a
kezembe kézzel fogható bizonyíték. DNS vizsgálatot fogok csináltatni. Már ma,
elkísérsz?
-
Nem.
-
Kérlek, csak hogy lásd, hogy nem akarok csalni.
1 óra múlva ott leszek nálad.
Ezzel rám rakta a telefont még csak ellenkezni sem tudtam. Felöltöztem
és tettem fel magamra némi sminket, ami eltakarja a sírás nyomait.
Zayn nem hazudott egy órán belül ott is volt. Beültem mellé
és láttam, hogy a kisfiú hátul van egy gyerekülésben. Éppen aludt.
Zaynnel nem szóltunk egymáshoz egész út alatt. Ő csak az utat
nézte én pedig néha rápillantottam. Nem akarom őt elveszíteni. Szeretem. De
hogyha a gyerek az övé, amiben tökéletesen biztos vagyok, akkor nem fogok vele
maradni. 20 perc után az intézmény előtt parkoltunk. Mindketten kiszálltunk,
Zayn kivette a kisfiút és bementünk. Rossz volt látni Jade gyerekével a
kezében.
-
Neve is van? – szólaltam meg
-
Öhm. Eredetileg ő is Zayn lett volna, de
meggyőztem Jadet, hogy valami mást találjon ki, így Zack lett.
Hát persze csak Z- vel kezdődjön…
-
És még mit mondott?
-
A szokásos hülyeségeit. De mondtam neki, hogy ma
ide jövünk.
-
Nem háborodott fel?
-
Nem. Nyugodt maradt, szerinte biztos az enyém.
Miért is jöttem el? Persze, hogy az övé.
Zayntől és Zack-től is nyál mintát vettek, megmondták, hogy
két hét múlva küldik az eredményeket és visszamentünk a kocsihoz. Zayn a házunk
előtt nem akart kiengedni a kocsiból.
-
Ígérd meg, hogy nem hagysz el. – kérlelt
-
Nem ígérek semmit. Majd hívj, ha megjöttek az
eredmények.
-
Holnap találkozzunk. Kérlek Alexa még nem
biztos, hogy az én fiam.
-
Engedj ki Zayn!
Erre már hallgatott és kinyitotta az ajtót.
-
Akkor majd hívlak. De ha hiányzom, akármikor
elérsz. – mosolygott rám én pedig kifejezéstelen arccal néztem vissza rá.
2 hét múlva:
Anyámék folyamatosan kérdezősködtek, hogy miért nem
találkozom Zaynnel és miért vagyok olyan szomorú, de én nem mondtam semmit, úgy
gondoltam most ezt a két hetet kivárom és utána beavatom őket.
Délután Zayn írt egy sms-t, hogy dolgozik, de menjek át
hozzá az anyukája is ott lesz és a papírt majd megtaláljuk a postaládában. 4-re
átmentem Patricia már ott volt a borítékkal a kezében. Tudtam, hogy mi áll
benne. Szóval nem izgultam az eredmény miatt.
-
Szia Alexa. Csak rád vártam. – mosolygott Patricia,
ő mindig vidám.
-
Csókolom. Zack hol van? – kérdeztem
-
Yaser-el van.
-
Hát akkor nyissuk ki. – mondtam nem túl lelkesen
Felnyitottuk, de az eredmény elég érdekes lett ugyanis a
papírra az volt felírva, hogy a két személy között nem apa-fia, hanem testvéri
kapcsolat áll fent. Az én meglepettségem semmi volt Patriciához képest. Ismét
nem mertem megszólalni. Patricia tanácstalanul nézett rám.
-
Alexa ez.. ez most mit jelent? – kérdezte elcsukló
hangon.
-
Hát hogy,… nem tudom. – mondtam én is pedig mindkettőnk
számára világos volt, hogy mit jelent. De egyikünk sem merte kimondani a nyilvánvalót.
Percekig csak ültünk és bámultuk a papírt újra és újra elolvasva az egészet.
Amikor már a csend kezdett kínossá válni. Zayn végre
hazaért. Látta rajtunk, hogy megvagyunk lepődve így nem szólt hozzánk csak
kivette a papírt a kezünkből.
Ránéztem Patriciára aki csak fiát nézte könnyes szemekkel.
Zayn is hosszasan tanulmányozta majd óvatosan édesanyja felé
nézett. Ő sem tudott megszólalni. Még egyszer ránézett a papírra és dühösen
elindult az ajtó felé. Felálltunk és követtük őt. De ő gyorsan felszállt a
motorjára. Mindketten tudtuk, hogy hova megy. Beszálltunk Patricia kocsijába és
követtük…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése