XVII. fejezet

Sziasztok! Itt az új rész. :)) Örülnék, ha páran írnátok kommenteket. :)

Zayn már messze volt, viszont Patricia sem volt lassú iszonyú gyorsan száguldott az autó alattunk. Nem tudom, hogy részese akarok-e lenni a következő pár percnek. Hamar megérkeztünk és láttuk Zayn motorját felborulva a feljárón a bejárati ajtó pedig tárva-nyitva volt. Ahogy közelebb értünk már az üvöltözést is hallani lehetett. Patriciával egyszerre léptünk be az ajtón.

-          Akkor itt a papír nézd meg! – ordított Zayn és a papírt Yaser elé dobta

-          Ez csak egy papír fiam. EZ – lóbálja a levegőben- nem fogja tönkretenni a családunk életét!

-          Tényleg nem. Azt már tönkretette az a gyerek ott az öledben. – mondta Zayn és közben Zackre mutatott.

-          Yaser, mit jelentsen ez? – szólalt meg Patricia, könnyek potyogtak a szeméből

A férfi ránk szegezte tekintetét.

-          Szívem tudod, hogy számomra te és Zayn vagytok a legfontosabbak.

-          Hagyd ezt a szöveget. Inkább azt áruld el, hogy mi volt Jade és közted! – vágott közbe Zayn

-          Egyszer történt meg. Egyik nap felhívott magához, azt hittem, hogy valami fontosat akar mondani. De aztán, amint látjátok ez lett belőle. – mutatott a kisfiúra

-          Hát persze csak egyszer, mi? Tudom, hogy többször is találkozgattatok. Biztos, hogy mindig vele voltál, amikor anyunak azt mondtad, hogy csak a haverjaiddal találkozol esténként. – mondta Zayn gúnyosan és látszott rajta, hogy legszívesebben szemközt köpné a tulajdon édesapját.

Zayn anyukája már szinte a földre borulva sírt volna, ha nem kapom el és viszem a kanapéra. Már én is a sírás szélén álltam… Így látni egy családot szörnyű.

-          Alexát csak azért nem kedveled mert ő nem egy mocskos kurva, mint amilyen Jade volt, ugye? – ment közelebb Zayn édesapjához – Halljam, fizettél Jadenek? Hm? Kért érte pénzt hogy megdughasd? – itt Yasernél betelt a pohár és megütte Zaynt. A kisbaba erre felsírt, ekkor már ő is a kanapén volt. Felvettem őt és nyugtatni próbáltam.

-          Yaser hagyd őt békén! – kiabált rá Patricia

Zayn a szemét fogta és meglepetten nézett Yaserre.

-          Sajnálom. – mondta Yaser és láttam, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel.

Zayn nem mondott semmit. Ránézett édesanyjára aki kétségbe volt esve.

-          Anya, szedd össze a cuccaidat hozzám költözöl. – Zaynt mindig is határozott embernek ismertem, de hogy ilyen döntéseket hozzon, arra nem is gondoltam volna.

Patricia bólintott és elindult a hálószoba felé. Az egészet tátott szájjal néztem végig. Meg sem mertem mozdulni. Zayn ugyanott állt végig ahol eddig is volt, Yaser pedig magába roskadva ült le egy székre. Amikor Patricia megjelent az ajtóban felállt és könyörögni kezdett neki, hogy maradjon vele, de Zayn megfogta Patricia kezét és elhúzta Yaser közeléből. Zacket kivette a kezemből és odaadta apjának.

-          Tessék. Neveld csak a fiadat, ha az anyja kijött a börtönből eltarthatod őt is. – mondta Zayn és intett nekem, hogy menjünk.

Ettől a pillanattól kezdve éreztem, hogy Jade többet nem állhat Zayn és én közém, viszont tönkre tett egy családot. Undorító az a lány. Ahogy ránéztem Zayn szüleire, azt kívántam, hogy bárcsak tényleg Zaynné lett volna a kisbaba vagy pedig soha nem derült volna ki az igazság. Hiszen ez csak egy 10 hónapos kapcsolatot tett volna tönkre, de a baba érkezése egy több mint 25 éves házasságnak vetett végett. Nagyon sajnáltam Patriciát, sőt még Yasert is. A kocsiban beültem Patricia mellé hátra. Zayn vezetett. Gondolom a motorját majd később elhozza.

-          A többi cuccodért majd visszajövünk pár nap múlva. – mondta Zayn

-          Rendben. – suttogta Patricia

Talán tényleg így lesz a legjobb, így Patricia tud gondolkozni Zaynnél nyugodt környezetben. Amikor megérkeztünk segítettem neki kiszállni és bekísértem a házba, amíg Zayn hozta a bőröndjét.

Bent adott neki egy nyugtatót és csinált neki helyet a hálószobában.

-          Jól vagy? – kérdeztem Zayntől amikor visszatért. Nem szólt semmit csak maga elé bámult.

-          Hozok jeget a szemdre. – felálltam, kivettem a mélyhűtőből és becsavarva egy rongyba Zayn szeméhez tettem. Ő megfogta és végre rám emelte tekintetét.

-          Most már hiszel nekem? – simított végig az arcomon.

-          Én ezt nem gondoltam volna. – mondtam – Sajnálom, hogy ez történt.

-          Én sem. – mondta Zayn – Még fel sem fogtam, hogy lett egy féltestvérem.

-          Segítek mindenben. Neked is és anyukádnak is. Ha kell főzők nektek vagy amit csak akarsz.

-          Édes vagy. – mosolygott

-          És anyukád? Most mi lesz vele?

-          Nem tudom. Gondolom, majd megbeszélik hogyan tovább. De apámat nem sajnálom. Itt maradsz velem? Szükségem van rád. – nézett mélyen a szemembe és láttam, hogy majdnem sír.

-          Persze, ameddig csak akarod. – nyugtattam meg, bár tudom hogy egy ideig még nem lesz nyugalom a családjában, az életében. Hiszen Zaynnek együtt kell dolgoznia az apjával.

Megöleltem és nyugtatóan a hátát simogattam.

Még gyorsan hazamentem pár ruhadarabért és a fogkefémért, majd ismét visszamentem Zaynhez. Tudom, hogy most szüksége van rám, de biztos vagyok benne, hogy kell nekik pár óra amíg csak ketten vannak és beszélgetnek. De nem hiszem, hogy erre ma már sor kerül. Ahogy beléptem az ajtón kiderült tévedtem ugyanis a szobából kiszűrődő hangok szerint már el is kezdték a nagy beszélgetést. A téma pedig ismét csak Jade volt.

-          Fiam. Tényleg nem örültél volna neki, ha a tiéd lett volna a gyermek?

-          Nem tudom anya. Ezt az egész DNS vizsgálatot azért csináltam, hogy Alexa lássa hogy tényleg nem az enyém a baba. De ebben a két hétben elkezdtem játszani a gondolattal, hogy mi van ha mégis csak az enyém és lassan kezdtem megszeretni, úgy tekintettem már rá, mintha tényleg az enyém lenne. Akkor pedig ha az eredmény is azt mutatta volna, visszafogadtam volna Jadet.